Letöltendő

Virtuális gitárhúrokat pengethetünk benne a képernyőn, és nyolcsávos stúdióban keverhetjük a zenéket az ipades GarageBand szoftverben - de vajon mire jó a profik kezében? Profiknak adtuk oda a szoftvert egy kis jammelésre.

A táblagépen azonban igazán más az élmény, a virtuális hangszereket ugyanis itt kézzel szólaltathatjuk meg. A gitár húrjait, vagy a zongora billentyűit az igazi hangszerekéhez hasonlóan lehet pengetni, vagy leütni az érintőképernyőn. A szerkesztőjével – vagyis a nyolcsávos, beépített keverőpulttal – pedig teljes zeneszámokat állíthatunk össze.

A szoftver nyitóképernyőjén jobbra-balra lapozgathatunk a virtuális hangszerkészletben típusonként. Van benne többféle billentyűs hangszer (keyboard), gitár, basszusgitár és dob, amelyeken magunk játszhatjuk fel a kívánt dallamot.

A gitárhúrok, a billentyűk a valóságoshoz hasonlóan jelennek meg a képernyőn, azzal a különbséggel, hogy a húrokat pengetni azért nem kell, maximum nyújtani lehet a hangokat azok meghúzásával, elég a megfelelő bund (lefogási hely) mögött megütni a képernyőt az adott hanghoz. A dobok egy virtuális dobfelszerelés, vagy egy dobgép kezelőpaneljének képeként jelennek meg a képernyőn, amelyet a megfelelő helyen megütve úgy szólalnak meg, ahogy a valóságban - a cin például más hangot ad, ha a rögzítő csavarhoz közel vagy a széleken ütjük.

A hangszerekkel amellett, hogy magunk játszunk fel dallamokat, automata üzemmódban is dolgozhatunk. A gitárokat eleve „smart guitar”-nak, illetve „smart bass”-nek hívja a szoftver, a dobokból és a billentyűsökből pedig külön van „smart”, vagyis okos változat. A dobok ütögetése helyett ugyanis beprogramozhatunk egy egyszerű dobgépet, a gitárokon és a billentyűsökön pedig a húrok helyett átkapcsolhatunk akkordokra (chords az alap notes helyett), illetve skálákra.

Az automata lejátszások egyikét bekapcsolva a gép végtelenítve kezdi el játszani a leütött akkordok egy-egy bontását, gitárokon és billentyűs hangszeren egyaránt. A funkció ismerős lehet a szintetizátorokról, a játékot azonban segíti, hogy itt egy grafikus felületen látjuk magunk előtt a „hangszert”.

A hangszerek között az említettek mellett van sampler, vagyis mintavételező, amelyen a mikrofonnal rögzített hangeffekteket komponálhatjuk bele a zenénkbe, az éneket pedig külön hangrögzítő veszi fel. A szoftver utolsó eszköze egy virtuális gitárerősítő, amelyre – egy speciális kábel segítségével – elektromos gitárt lehet rákötni a szólózáshoz. Ezek mellett előre rögzített ritmusokat (groove-okat) is beszerkeszthetünk a zenébe.

A Garage Band az iPaden nyolcsávos stúdióként működik, vagyis az említett hangszerek és eszközök közül maximum nyolcat vehetünk fel és keverhetünk össze a virtuális keverővel. Ez is az érintőképernyőre optimalizálva működik, vagyis az egyes sávokat kézzel húzhatjuk a megfelelő helyre vagy vághatjuk a kívánt hosszúságúra, és effektezni, ritmushoz igazítani is lehet őket. A felvételt egy virtuális metronóm is segíti.

Mire képes a profik kezében?

Ezzel a virtuális hangszerkészlettel állítottam be a Professzor Brinkfunk együttes próbatermébe. A név a Klinika című tévésorozat Brinkmann professzorát idézi, az együttes ugyanis funky-számokat vegyít sorozatzenékkel, vagyis mindenből idéznek egy kicsit Michael Jacksontól Michael Knightig.

A teszthez azért is nagyon jó választásnak tűnt a csapat, mert a zenéjük elég összetett ahhoz, hogy megtöltsük vele a rendelkezésre álló nyolc sávot. A szokásos dob-basszus-gitár-ének felállás helyett ugyanis ők billentyűssel és két énekessel lépnek fel, ráadásul a koncerteken szaxofonosuk és harsonásuk is van. A próbán „csak” a rezesek nélküli csapat állt rendelkezésre.

Volt egy olyan elképzelésem, hogy alaposan végigmutogatom a szoftver funkcióit, amiket először kipróbálgatunk, azután megkérem őket, hogy miután részletesen összevettük a Garage Bandet az igazi hangszerekkel, vegyünk fel egy számot. Ehelyett rögtön a mély vízbe vetettük magunkat. A táblagépet rákötöttük a keverőpultra, hogy kihangosítva hallja mindenki, és nekiálltunk felvenni egy számot – pontosabban egy szám elejét, amit azután az összehasonlítás kedvéért élőben is eljátszott az együttes.

Az alkotás folyamata végigkövethető a videón: a tagok menet közben ismerkedtek a kezelőfelülettel. Az egyikük, a basszusgitáros Péter Macen használja a Garage Bandet, így ismert pár funkciót, de csak ennyi könnyítette meg a munkát, a többi tényleg ment lendületből.

A felvételt a dobbal, basszussal kezdtük, majd rákerült a ritmusszekció, végül az ének. A dobosunk volt a legnehezebb helyzetben, mert nem volt a tableten balkezes dobszerelés, pedig ő egyébként azt használ.

Mivel a gyakorlással nem akartuk húzni az időt, és nem akartuk tovább izzasztani zenészünket az ismeretlen eszközön, átváltottunk dobgépre, így a szoftver által adott, többféleképpen variált alapokból az egyik gitárosunk rakta össze rögtönözve, ami a számhoz kellett. A basszusgitárral már kevesebb gond volt: a virtuális húrokat Péter könnyen eltalálta az asztalon is, néhány próbálkozás után elkészült ez a sáv is, amelyet a beépített „kvantálás” funkció segítségével pontosan hozzáigazítottunk a dob ritmusához.

Ennek az az eredménye, hogy ha kottából (pontosabban az akkordkíséretet és jellemzően az énekdallamot tartalmazó kottából) szeretnénk eljátszani egy dalt, akkor ki kell találnunk, milyen hangnemben íródott a dal, és reménykednünk, hogy a szerző tartotta magát ehhez az alapszintű zenei szabályhoz. Ha nem, ha menet közben hangnemet váltott, vagy olyan akkordot használt, ami a tankönyvek szerint nem része az adott hangnemnek, az okos hangszerek nem használhatók az adott dal lejátszására.

Nem mindenki viseli jól a 3D-s mozit, vannak akikből a két különböző kép durva fejfájást vált ki. A migrénesek megmentésére készült el a 2D-s mozinéző szemüvet, ami a passzív 3D technológiát használó - tehát különbözően polarizált fénnyel dolgozó - mozik vetítéseit alakítja vissza hagyományos kétdimenziós élménnyel.

A térhatású mozinak az a trükkje, hogy az egyik lencse az A képet, a másik lencse a B képet szűri ki, így a két szemünkre különböző kép vetül. Ez elég az agynak ahhoz, hogy összerakja a térbeli képet. Hagyományos szemüvegben ülve, amely nem szűr semmit az A és a B képet is látjuk mindkét szemünkkel, és ez elmosott képet eredményez. A 2D szemüveg ezzel szemben ugyanaz a képet szűri, így nem terheli a szemet, és kristálytiszta képet élvezhetünk.

A szemüveget tíz dollárért lehet megrendelni a 2d-glasses.com-ról.

A lenti képernyő nem egy Aknakereső klóntvagy valami más játékot ábrázol, hanem egy iszonyú egyszerű Otomata szekvenszert. A szoftver használata nagyon egyszerű: szürke kockákat rakhatunk le, megmondhatjuk milyen irányba induljanak el. Ha falat érnek a vándorló kockák akkor hangot adnak ki, amelynek magassága attól függ, melyik oszlopban vannak. Ha egymással ütköznek, akkor pedig irányt változtatnak.

Az elképzelés azért csodálatos, mert az Otomata akkor is remekül szól, ha véletlenszerűen beszórtunk néhány kockát a lejátszóba. Ha pedig terveztünk, számoltunk, figyelembe vettük az ütközéseket, akkor pedig egész délelőtt hallgatható, kellemes dalokat lehet összerakni. A számokat letölteni ugyan nem lehet, viszont egy speciális URL-t kapunk hozzájuk, hogy megoszthassuk őket a barátainnkal. Remek móka, szintihez mindenki!

Fél éve jelent meg a mozgásérzékelős játékvezérlők új generációja, a Microsoft Kinect és a Sony Move. Mindkét cég az általuk korábban lefitymált Wii megoldását vette alapul, de saját képükre formálták az ötletet. A Kinect különlegessége, hogy a játékos mindenféle kontroller nélkül, pusztán a mozdulataival tudja irányítani a képernyőn megjelenő figurát. A Move által nyújtott élmény közelebb van a Nintendo Wiimote-hoz, ám a PlayStation 3 célközönségének számító hardcore játékosokat megcélzó, nagy költségvetésű játékoknál is használható az egyébként nagyon pontos célzásra képes eszköz.

Annak ellenére, hogy az első pár hónapban megjelent játékok szinte semmilyen újdonságot nem hordoztak, a két vezérlő hatalmas sikert aratott. A Kinect már tízmillió eladott példány felett jár, és ezzel a leggyorsabban fogyó szórakoztató elektronikai készülék címét is elhódította, a Move alig valamivel lemaradva, nyolcmillió eladott példányra lehet büszke. Az új eszközök sikeresek, a nagy kérdés, hogy a bevált sablonok mellett mikor érkezik olyan újító, innovatív játék, amely valóban új színt hoz a mozgásalapú játékok, és általánosságban a videojátékok palettájára.

Túllépni az alapokon

A Sony az EyeToy nevű kamerájával, a Nintendo pedig a Wii-re kiadott programokkal sikeresen lefektette az alapokat, évek óta ugyanarra a néhány receptre épülnek a játékosokat mozgásra serkentő címek. A jelenlegi toplistákon ugyanúgy sport-, fitnesz- és táncos játékok szerepelnek, mint tavaly vagy az azt megelőző évben. Az [origo] tudósítója Londonban, a Child of Eden című játék bemutatóján próbálta feltérképezni, milyen irányba indulnak a fejlesztők és kiadók, illetve, hogy várható-e komolyabb témát feldolgozó játékok megjelenése a Kinect vezérlőhöz.

Nehéz elmagyarázni a Rez ritmuslövölde lényegét, de könnyű ráérezni

A válasz megtalálásában az újkori polihisztornak számító Mizugucsi Tecuja próbált segíteni, aki korábban a legkülönfélébb játékstílusokban próbálta ki magát játéktervezőként, zeneszerzőként és szövegíróként. Miután elkészítette a Sega Rally-sorozat első két epizódját, Mizugucsi kísérletezgetésbe kezdett, mert nem szeretett volna a trendeket követő tucatjátékokat gyártani. Ahelyett, hogy újabb autóversenyzős játékot, vagy lövöldét tervezett volna, megalkotta a pszichedelikus, ritmusra lövöldözős Rez-t és a zenés Tetrisre emlékeztető, Japánban zajos sikert elérő Lumines című játékot.

Egy japán polihisztor pszichedelikus világa

A Rez egyfajta pszichedelikus, absztrakt lövöldeként is felfogható, a fő feladat gyakorlatilag a képernyőn megjelenő, legkülönfélébb ellenfelek megsemmisítése, de az élmény a látványhoz szorosan kapcsolódó zene miatt teljesen újszerű. A játék könnyedén beszippantja a fogékonyabb játékosokat, akik igyekeznek a ritmushoz legjobban passzoló sorozatokat lőni.

Képernyőfotó a játékból vagy pszichedelikus háttékép?

Mizugucsi a Rez alapötletéhez nyúlt vissza a Kinect megjelenése után. A júniusban bemutatkozó Child of Eden a Rez tökéletesített változata, melyben még fontosabb szerep jut a zenének, és az újszerű interakcióknak. Kezdetben azt is nehéz volt megállapítani, pontosan mi is a játékos feladata, de Mizugucsi rövid bemutatója az E3 szakkiállításon tisztázta ezt a kérdést.

Trance-karmesternek érezheti magát a játékos

A történet szerint az Eden nevű mesterséges világ lakójául szánt mesterséges intelligencia, Lumi veszélybe kerül, különböző vírusok támadták meg. A játékos ezeket a kártevőket hatástalaníthatja a virtuális térben repkedve, kezéből tüzelve. Az egyik kézzel egyszerre több ellenfelet lehet kijelölni és szétlőni, a másik kézzel pedig a játékos ellen támadást intéző bíbor színű lényeket lehet gyorsan hatástalanítani. Ha a játékos mindkét kezét egyszerre emeli a magasba, az egyfajta bomba aktiválásának felel meg, ekkor a képernyőn található összes kártevő egyszerre robban fel.

Formabontó a pályák kinézete a Child of Eden-ben

Az első pillanatban tanácstalan kalimpálásokkal próbálkozó játékos gyorsan ráhangolódik a zenére, és átlényegül egy trance-szimfónia karmesterévé. A Child of Eden-t nem csak játszani jó, azt is szórakoztató nézni, ahogy mások leintegetik az égről a vírusokat. Hogy igazán teljessé váljon az élmény, a játékos beletömheti a hagyományos, rezgőfunkciós vezérlőket a zsebeibe - akár mind a négyet -, amelyek együtt vibrálnak a zenével. Mizugucsi elárulja, a fő célkitűzése az volt, hogy a játékosok jól érezzék magukat játék közben, hogy euforikus élményben részesüljenek.

Tétova lépések az ismeretlenbe

A japán játékfejlesztő szerint az euforikus játékélmény kiváltása lehet az általa kedvelt és gyakorta alkalmazott új technológiák felhasználási módja. Nyitva az út a hagyományos műfajok, több évtizedes történetre visszatekintő játékfajták - például az első vagy harmadik személyű akció - adaptálása előtt, de ez az irány a kézzel is megfogható vezérlő miatt valószínűleg zsákutcába vezet. Az elmúlt években a Wii-re kiadott,  gyakorlott játékosokat célzó címek - mint például a Madworld - bukásai is ezt igazolják. Érdemes megpróbálni az adott technológia adottságait kihasználó, teljesen új élményt nyújtó játékokat kitalálni, ahogy ezt Mizugucsi teszi.

Egy kislánynak tűnő mesterséges intelligenciát védünk

Az utolsó lehetőséget az irányítási metódusok ötvözése a hagyományos stílusokkal és játékmenetekkel jelenti. A legjobb autószimulátorok között számon tartott Forza Motorsport 4-ben a komoly, a játékost érő erőhatásokat átadó kormánnyal és pedálokkal játszható mód mellett lesz légkormányos játékmód is. Az előbbi a profi játékosokat, a levegőben tekergetett kézzel, odaképzelt gázpedállal irányított mód pedig az amatőröket célozza.

Integetve lehet irányítani a Forza 4-et is

A Child of Eden is így lavíroz az alkalmi és a profi játékok  között húzódó határvonalon. Lövöldözős program, de mégis teljesen más élményt kínál, mint a hagyományos akciójátékok. Nem véletlen egyébként, hogy a megszokottól eltérő, kísérletező címeket kiadó francia Ubisoft jelenteti meg Mizugucsi új alkotását. Az Ubisoft a pénzt fialó Splinter Cell, a Prince of Persia és az Assassin’s Creed sorozatok mellett rekordszámban készíti az alkalmi játékosokat célzó Wii, és 3DS címeket, ezáltal pont azon a határvonalon mozognak, mint a Child of Eden.

Az utóbbi napokban elárasztották a Facebook hírfolyamot ismerőseink üzenetei arról, hogy ők már meg tudják nézni, kik jártak a profiloldalukon. A kamuáradat ugyanarról a szövegről ismerhető fel: "WOW Now you can see who views your facebook profile!" Ez a sokadik hasonló átverés, amúgy tanulságos, hogy kábé ezzel az ígérettel lehet a legkönnyebben bepalizni a Facebook-használók tömegeit. Egyszóval a Facebooknak nincs ilyen funkciója, külső cég ilyen funkciót nem képes fejleszteni és erre a jövőben sem lesz lehetőség. Bármilyen utalás efféle lehetőségre egyértelműen átverés, ha úgy tetszik, a tízes évek vírusa: a terjesztés ezúttal nem teljesen automatikus, éppen az a szép benne, hogy emberi közreműködéssel, jóhiszemű kattintások tömegével terjed.

Napokig megy egy feltöltéssel, remek fotókat készít, kényelmes kézbe fogni, bivalyerős - az LG megcsinálta a világ első tökéletes androidos mobilját. Ha az elcsépelt iPhone-gyilkos jelzőt nem is használjuk az Optimus 2X-re azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy legalább olyan jó választás, mint az Apple okostelefonja.

Az LG Optimus 2X a világ első kétmagos processzorral rendelkező okostelefonja. A hatalmas, egész tenyeret megtöltő mobilban két egy gigahertzes mag dolgozik, a PS2-t idéző játékgrafikáért és a HD-videólejátszásért pedig az Nvidia Tegra 2 lapkája felel. Az erős hardverhez nagy felbontású kijelző jár, a négy hüvelykes képátlójú Gorilla-üveges LCD 480*800 pixel megjelenítésére képes.

A lényeg azonban nem a hardver, lenyűgöző specifikációkkal rendelkező okostelefonok évek óta vannak. Kétmagos processzorból, gorillakijelzőből, nagyfelbontásból össze lehetett volna rakni egy érdektelen, közepes, szerethetetlen telefont is. Az LG-nek azonban sikerült közel tökéletes mobilt terveznie: az Optimusnak jó a fogása, lekerekített éleinek köszönhetően a tenyérbe simul, érintőkijelzője a legérzékenyebb a piacon, akkumulátora pedig lemeríthetetlen.

Már az első kézbevételkor megnyerő az Optimus 2X. Ahol nem fém keretet vagy fémes hatású műanyag hátlapot tapintunk, ott üveghez ér a kéz. Egy hatalmas, négy hüvelykes képátlójú kijelző az egész, ami alá dísznek négy érintőgombot raktak. Ez utóbbiakat akkor látni csak, ha világítanak, amúgy beleolvadnak a fekete kijelzőkeretbe. A mobil ívei, sarkai lekerekítettek, az eggyel ezelőtti iPhone-t idéznék, ha nem lenne nyúlánkabb, a tenyérből kilógóbb a készülék formája. A nagy üvegfelületnek megfelelően nehéz is a 2X, 139 grammot nyom.

Játékgépnek sem utolsó

A telefon lelke a duplamagos központi egység és az Nvidia által tervezett Tegra 2 grafikus processzor, amelyek együtt lehetővé teszik, hogy komoly játékokat is futtassunk rajta. Végre nem az a kérdés, hogy elindul-e, akadozik-e az Angry Birds, hanem hogy a PS2-höz, a Playstation Portable-höz vagy a Nintendo 3DS-hez kell-e hasonlítgatni a grafikát. Az okostelefonoktól elvárható csinos 2D grafika mellett komoly 3D-re is képes az Optimus 2X. Gond nélkül játszhattunk a készülék mozgatásával irányított Shrek Kart vagy a kijelzőn megjelenő virtuális gombokkal vezérelhető Ultimate Spiderman Total Mayhem verekedős játékkal is.

Nyaralós fotóhoz bőven elég

Az Optimus fémcsíkkal díszített műanyag hátlapján apró lencse található, mögötte pedig egy nyolc megapixeles szenzor. A telefon alkalmas partifotózásra is, vakítóan fényes ledes villanó könnyíti meg az esti felvételek készítését.

A maximum 3264*2448 pixeles képek nem csak arra elegendőek, hogy a telefon képernyőjén mutogassuk őket egymásnak. Fotókönyvbe pont jó, háttérképnek már kicsinyíteni kell rajta. A nappali, napfényes fotóknál tökéletesen teljesít a kamera, és még a szürkületben, este is vállalható képeket lehet vele készíteni. Egy profi fényképezőgépet nem vált ki, kompakt gép helyett azonban megteszi. Nem kell szégyenkeznie a videórögzítés miatt sem a mobilnak, csinos, Full HD-s mozgóképet tud rögzíteni.

Megy, mint a duracellnyuszi

Azzal az előítélettel kezdtem használni az LG-t, hogy a kétmagos processzor miatt biztos magammal kell cipelni a mobil töltőjét. Az okostelefonok eleve nem arról híresek, hogy kímélnék az akkut, a dupla mag pedig csak több gonddal járhat. Konnektortól konnektorig fogok majd telefonálni - gondoltam kezdetben.

Óriási volt a meglepetésem, amikor az első, szokásos használattal, telefonálgatással töltött nap végére a mobil alig merült egy keveset. Egyedül az egyik esti YouTube-ozást és böngészést érezte meg a telep, de a következő napot még így is sikerült kihúzni töltés nélkül. Az Optimus 2X-et olyan felszabadult érzés használni, mint egy butatelefont. Néha fel kell tölteni, de sokat nem kell vele foglalkozni - lehet tudni, hogy nem hagy cserben.

Azok a zseniális találmányok, amelyek össze tudják kötni a világ remek dolgait. A lentebb látható felfújható kertmozivászon például a csillagok bámulását, a fűben fekve vörösbor fogyasztást, bográcsozást, kabócazenét és a Star Wars összes részének egy éjszaka alatt való végignézését teszi egyszerre lehetővé. A tökéletes időzítéshez az kell, hogy akkor kezdjük el felkockázni a marhalábszárat, amikor a rohamosztagosok végeznek Beru nénivel és Owen bácsival, és hogy végezzünk a zöldségekkel, mire Han lelövi Greedót.

A felfújható mozivászon több méretben kapható. A legkisebb 12 lábas vetítőfelület is 144 hüvelyk képátlójú, jóval nagyobb mint egy emberes lapostévé. A vászon feszesen tartásáról a rendszerhez tervezett csendes kompresszor gondoskodik.

Leeresztve a házimozi nem nagyobb, mint egy sportszatyor, még kézben is el lehet vinni, rádásul sokkal jobb fogás van rajta, mint egy erősítőn vagy egy projektoron.

(via Geekalerts)

A Ghacksen találtunk rá a Martview nevű ingyenes szoftverre, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy PDF formátumú magazinokat lehessen kényelmesen olvasni rajta a monitoron. A program nem csak a merevlemezen lévő fájlokat tudja megnyitni, de el lehet érni belőle egy online újságkatalógust is, az abban lévő elektronikus újságokat egyetlen kattintással letölti, egy másodikkal pedig meg is nyitja.

Lapozni az egér görgőjével vagy a kurzorral lehet, még a virtuális lapok hajtását is animálja a program.  A készítők elhárítják a felelősséget a felhasználók által feltöltött tartalmak elől, de még biztosan meggyűlik a bajuk a kiadók jogászaival, mert számos fizetős újság elérhető a kínálatban. Legalábbis e sorok írásakor.

Fukushima ide vagy oda, az atomreaktor az emberiség egyik csúcsteljesítménye. Ilyen még a nemzetközi űrállomás, meg előtte a MIR, a SkyLab, a nagy naperőművek, meg persze a vasút, de arról már volt szó itt a Geekturisztban. A fentiektől abban különbözik az atomreaktor, hogy azt meg tudjuk nézni anélkül, hogy ki kellene mozdulnunk Budapestről.

Világszinten is ritkaságnak számít a tanulók által is kezelhető oktatóreaktor

Úticélunk, a BME oktatási atomreaktora az egyetem lágymányosi kampuszán található az R, T és H épületek - amely betűk az egyetemi pletyka szerint a Rákosi, Tudás, Haladás szavakat rejtik - mögött lapul meg a földbe ásva. Csak egy gombaforma íves tető látszik ki belőle, ami inkább emlékeztet egy bányaváros modern buszmegállójára, mint reaktorépületre.

A táblát és feliratok ötven évvel korábbi korszakot idéznek

Bent először egy elvben harminc perces, de dinamikusan hosszabbodó előadást kell meghallgatni a reaktorok működéséről, csak utána vezetnek körbe. A túra érinti a vezérlőfülkét, a reaktor tetejét, ahonnan bele lehet bámulni a kamrába, és a csőposta rendszer indítóállomását, amivel kísérleti anyagokat lehet juttatni a reaktormagba. A legmeglepőbb része a túrának, hogy az épület, a vezérlő, a táblák magukon viselik a hatvanas évek végének - például táblák az ajtókon - a nyolcvanasok - műszerfeliratok - stílusjegyeit, és természetesen ott vannak a kilencvenes és kétezres évek modern számítógépei is. Érezni, hogy itt nem az aktuális csúcstechnológia, hanem az iparrá szelidített tudomány dolgozik.

A fény jelzi, hogy működik a reaktor (foto: reak.bme.hu)

Belépőjegy nincs, de a látogatást jó előre meg kell szervezni, ráadásul rá kell áldozni legalább egy fél szabadnapot is, de bőven megéri. A látogatást megelőző hét szerdájáig kell jelentkezni a reak.bme.hu/latogatas oldalon megadott e-mail-címen, legalább tíz és legfeljebb húsz főből álló csoportot kell vinni - ezt egy Facebook eseménnyel körülbelül húsz perc összetrombitálni.

A Ghacks.net alaposan kivesézte a napokban megjelent új, 11.1-es Opera böngészőt, amely továbbfejlesztett Turbo funkciót tartalmaz. Ezt arra lehet használni, hogy lassú internetkapcsolaton keresztül is élvezhetően lehessen internetezni. A turbómód bekapcsolását követően az oldalak az Opera szerverein keresztül, tömörítve érkeznek a számítógépre, méretük így kisebb, letöltésük ezáltal gyorsabbá válik, a kicsomagolást és a megjelenítést a browser maga végzi el. A megújult Turbo még kisebbre képes összepréselni az oldalakat, a Ghacks teszteredményei szerint sokszor akár az eredeti méret negyedére is.

A honlapokon lévő képek tömörítéséhez az új opera már nem JPEG, hanem WebP formátumot használ, ami kis méret mellett jobb minőséget produkál. Korábban a Turbo módban nézett oldalak fotói kissé pixelesek voltak, mostanra ez a jelenség sokkal kevésbé érzékelhető. A funkció a webes videók tömörítését is lehetővé teszi, de ez eléggé érzékelhető minőségromlással jár. A korábbi verzióval ellentétben már korlátlan számú oldalt lehet elhelyezni a Speed Dial nevű kezdőoldalon, amely az oldalak tartalmának nézőképeit is tartalmazza, és a kedvenc szájtok kényelmes elérését biztosítja rögtön az indítást követően.

A Security Essentials nevű, ingyenesen letölthető víruskereső szoftvere mellett újabbvírusvédelmi alkalmazást adott ki a Microsoft. A Microsoft Safety Scanner nevű, hetven megabájtos programot a cég honlapjáról lehet letölteni, és telepítést  nélkül, azonnal indítható.

Míg a Security Essentials a számítógép folyamatos védelmét biztosítja, a Safety Scannert arra lehet használni, hogy leellenőrizzük egy furcsán viselkedő, vagy nem megbízható forrásból származó PC-t, hogy az nem tartalmaz-e kártevőket.

Magyar nyelvű menüvel rendelkezik, és akár feltelepített víruskereső mellett is alkalmas ellenőrzésre, nem fogja megzavarni annak működését a Microsoft szerint. A programot nem nehéz használni, mindössze három menüpontból lehet választani startját követően: gyors, teljes, és testre szabott ellenőrzést lehet végrehajtani. A honlapon nem szerepel erre vonatkozó információ, de a szoftvert Windows XP és újabb rendszerekhez lehet letölteni 32 és 64 bites verzióban.

A szoftver oldalán lévő tájékoztató szerint a Safety Scan letöltés után tíz napig használható, és kártevőadatbázisát sem lehet frissíteni: ha ezt követően újból használni szeretnénk, újból le kell tölteni innen az aktuális verziót.

Egy oldalára fektetett polchangszóró, az oldalára egy kabátakasztóra hasonlító fém elem, amire tessék-lássék módon egy magassugárzót szigszalagoztak. A drótok az eszköz oldalán lógnak, mellette látszik a hatalmas alkatrészekből összetákolt keresztváltó elektronika is. Nevetséges látvány lenne, igazi sufni hangfaltuning, ha nem a Philips leuveni fejlesztési központjának akusztikai műhelyében találkoznánk vele. Így viszont prototípus a neve.

A legbarkácsabb megoldás is jó az ötletek tesztelésére

"Azt akartuk elérni, hogy ne lehessen megmondani hol vannak a hangfalak" - mondta az ötletről Loic Tanghe, a Philips technológiai fejlesztőközpontjának akusztikával foglalkozó mérnöke. Már az első, összeeszkábált példányon végzett mérések is bizonyították, hogy az új felépítés működhet, ám a teljesen vízszintes mélysugárzó problémákat fog okozni.

Mérések igazolják az elképzelések helyességét

Az ötletek kidolgozásával foglalkozó csapat különböző dőlésszögekkel, lekerekített élekkel és dobozformákkkal folytatta a kísérletezést, míg megtalálták a megfelelő arányokat és szögeket. A teljesen a világ másik felén, Hongkongban dolgozó dizájnercsoport csak azután kapta meg az új hangszóró terveit, hogy a mérések rendben vannak. Eddigre azt is tudja Tanghe és társa, hogy milyen típusú hangsugárzókat javasolnak az új termékhez.

Természetellenesen tompán szól minden a süketszobában

A szóbajöhető egységeket a műhelyből nyíló, erős rugókon függő süketszobában mérik be. A teremnek furcsa, nem evilági külsőt kölcsönző, a falakra, padlóra és plafonra ragasztott szivacspiramisok minden visszhangot elnyelnek, a mérés csak a hangsugárzók által kiadott hangot vizsgálja.

A szürke és a fekete hangfal közt egy fontos különbség van: 3mm-nyi hiba

Az videón látható utolsó két hangfal között már csak apró különbségek vannak az eltérő szín mellett. Egészen pontosan három milliméter, ennyivel nyúlik kintebb a kívánatosnál a magassugárzó. Ez a hiba annyival rontotta az időközben SoundSphere-re keresztelt hangfalak hangzását, hogy a tesztek után megkérték a dizájnereket a három millis hiba javítására. Tömeggyártásba már az eredeti arányoknak és méreteknek megfelelő hangfal került, amely le is tagadhatná, hogy a csúnyácska barkácsolt eszközhöz bármiféle köze van.

Kétezer példányos, Swarovski-kristállyal díszített szériával ünnepelte a Bosch barkácsgépgyártó, Ixo nevű kis, zsebrevágható akkus csavarozóját. A világ egyik legnagyobb példányszámban eladott elektromos szerszámát - valóban ennyien nem tudnak vajon kézzel csavarozni - 470 kristállyal ékítették, sőt a speciális kiadás még csinos fekete díszdobozt is kapott. A termékhez készült sajtófotókon még azt is megmutatják, hogy kibindzsizve már remekül illik a kis csavarhúzó egy divatos női táskába is.

Csak remélni tudom, hogy a többi gyártó is meghallja az idők és a dizájn szavát, és kijönnek a kicsit csinosabb szerszámokkal. Egy Makita flexet el tudnék viselni a lakásban, amin mondjuk ólomkristály helyett valami féldrágakő lenne a Mohs-skála tetejéről. Mondjuk rubin, az megy a zöldhöz, nem?

Asztallapból, ajtóból, vasalódeszkából vagy épp műanyagflakonból, füzetborítóból vagy tornacipőből csinálhatunk profi dobfelszerelést a Korg Wavedrum Mini kütyüjével. A rezgésérzékelővel és érintőpaddal felszerelt dobgép száz előre beállított ritmussal és több tucatnyi hangszerrel érkezik.

A Wavedrumból nem csak a hagyományos dobfelszerelések hangját lehet előcsalogatni, a tamburától a különböző cineken át egészen a slide technikás gitárjátékig mindent tud. A játékot változatosabbá teszi, hogy nem csak az eszköz apró érintőfelületét lehet püfölni, hanem a külső rezgésérzékelőt különböző tárgyakra csíptetve mindenből dob készíhető. Dobolhatunk ingvasalás közben a deszkán, főzés közben a tepsin vagy a fedőn, asztalon, ajtón. Riói karnevál lesz az élet, akárki meglássa.

A kütyü egyetlen szépséghibája, hogy több mint 400 dollárt kérnek érte. Csak ez akadályozott meg abban, hogy meg is rendeljem.

Újabb sikervárományos médialejátszó program jelent meg: a UMPlayer (Universal Media Player) a VLC-hez hasonlóan beépített kodekekkel dolgozik, egyaránt elérhető Windows és Linux alá, maces verziója pedig készül.

Installálása lényegesen tovább tart a VLC-nél, mivel az internetről is letölt komponenseket, összességében az egész alkalmazás vaskosabbnak tűnik  korábban megjelent társánál. Ugyanakkor próbánk során minden videót zökkenőmentesen lejátszott, ami nem csoda, hiszen az Mplayer nevű programon alapul, egyedül azzal akadt problémánk, hogy egy külső Dolby-dekóderre kapcsolt PC-n  hangot csikarjunk ki belőle. A MakeUsOf.com szerzői arra is felhívták a figyelmet, hogy ez a program a régi, elavult videokártyákat is támogatja, így gyatra teljesítményű ős-PC-ken is bevethető.

Beépített keresőjén a YouTube videói között is lehet keresni, ezeket is le tudja játszani, bár nekünk a HD-felbontásban nem sikerült lekérni a UMPLayerrel a megosztóról felvételeket, csak rosszabb minőségben, ami nem túl szerencsés.  A program emellett automatikusan képes feliratokat keresni  a neten, és a Shoutcast netrádiók csatornáit is befogja.

A Windows Guideson hetente közölnek háttérkép-válogatást: ezekről józan ésszel azt gondolná az ember, hogy már nagyon elcsépeltek, unalmasak. Pedig nem, mindig van valamilyen klassz új háttér közöttük. Itt lehet átböngészni az aktuális kínálatot.

A TechCrunch számolt be elsőként arról, hogy április végén megszűnik a Flock nevű közösségi böngésző. A 2005-ben útjára indított projekt keretében elsőként a Firefox, később a Google Chrome alapjaira készítettek a Flock fejlesztői egy olyan böngészőt, amely közösségi szolgáltatások, például a Twitter és a Facebook, vagy a Picasa képtár kényelmes elérésére volt optimalizálva. Ezek a szolgáltatások teljesen beépültek a browserbe, például a Facebook-frissítéseket egy oldalsó eszköztáron lehetett megnézni.

A Flock készítői azt javasolják a böngészőjüket használóknak, hogy váltsanak vagy az eredeti Firefoxra, vagy Chrome-ra, a Flockhoz ugyanis már nem készül több biztonsági frissítés, ezért könnyen bejuthatnak rajta internetes kártevők a számítógépre.

A Flockot egyébként idén januárban vásárolta fel a FarmVille nevű Facebook-játékáról ismert Zynga cég, az azonban csak a vállalkozás dolgozóinak szakértelmére tartott igényt, a böngészőre már nem.

Megérkezett az új verziója az Auslogics Disk Defrag nevű ingyenes töredezettségmentesítő programnak.

A Downloadsquad szerint a 3.2-es verzió új kezelőfelülettel rendelkezik majd, és hatékonyabban képes optimalizálni a merevlemezen a fájlok elhelyezkedését a gyorsabb működés eléréséért. Egyszerűbb használni az időzítőfelületét, és a működés algoritmusát is továbbfejlesztették.
Laptopon lehetőség van arra, hogy alacsony akkumulátortöltöttség esetén a program ne induljon el, ezzel is kímélve a rendszert.

Miután a szakértői vélemények szerint az SSD-meghajtókat nem szabad töredezettségmentesíteni, mert az csak elhasználódásukat növeli (és működésükből adódóan nincs is szükség erre), az ilyen meghajtókat ki is lehet tiltani a programból.

UPDATE: Közben a Download Squad bejelentette, hogy bezár, hihetetlen!

A Digital Inspiration blog beszámolója szerint az Adobe havidíjért cserébe kölcsönözhető verziókat adott ki a Photoshopból és egyéb alkalmazásaiból, például a Creative Suite-ból, az Illustratorból, a Premierből és a Flashből is.

A cég tájékoztatása szerint a letölthető, és interneten aktiválható verziók használatának díját havonta emelik le az ügyfél számlájáról, és az online beszerzett szoftverek tudása mindenben megegyezik a hagyományos, DVD-n elérhető kiadásokkal. Az Adobe olyan felhasználókat, kisvállalatokat céloz a szoftverekkel, akiknek egy-egy célfeladathoz van szükségük a professzionális szoftverekre, nem használnák azokat állandóan, ezért jobban járnak, ha néhány hónapra kikölcsönzik azokat. Ezzek a lépéssel a kalózszoftverek használatát is vissza akarja szorítani a cég. A rendszerben a szoftverek legfrissebb verziói érhetőek el.

Photoshop aktuális, CS5 verzióját, illetve a Flash fejlesztőváltozatát 50 dollárért, vagyis nagyjából tízezer forintért lehet legitim módon kikölcsönözni egy hónapra, egy évre való esetén azonban a havidíj 35 dollárra, mintegy 6500 forintra csökken. Ugyanennyibe kerül az Indesign, kicsivel drágább a Premier Pro, a részletes árlistát és a többi tudnivalót itt lehet elolvasni.

Ismét kiderült, hogy nem kell a játékfejlesztőknek fáradni új játékmódok kitalálásával, a gamerek sokkal nagyobb őrültségeket tudnak kiötölni. A Battlefield: Vietnam két klánja a pályákon megtalálható háromkerekű tuktukokkal játszott el, újraélesztve a lovagi torna szép hagyományát. (via Konnektor)

A napokban kerül a szakboltokba az Acer Iconia nevű, különleges hordozható számítógépe, amely olyan laptop, aminek a billentyűzete helyén is egy kijelző lepi meg a felhasználót. A kétkijelzős készülék érintéssel vezérelhető, az alsó multitouch kijelző akár tízujjas érintést is kezel, hogy gépelhessünk rajta. Mindkét képernyőt csillogó üveg fedi, így kikapcsolt állapotban sminktükörnek vagy falatkák felszolgálására is kiváló lehet a koncepció-laptop.

Amikor tavaly november végén azt olvastuk, hogy két érintőképernyőből álló laptoppal rukkol elő az Acer, a hírt gondosan elkönyveltük a rengeteg hasonló koncepció-bejelentés közé: a gyártók időről időre szokatlan kialakítású, újfajta felhasználói felületekkel kisérletező gépek rajzait lógatják be az éhes újságírók orra elé, hogy így teszteljék a közönség várható reakcióit. A hír ugyan koncepciótól szokatlanul sok részletet tartalmazott, valamint azt is, hogy a következő év elején már kézbe vehető lesz a touchbook elrendezésű laptop, de ettől még senki nem vette sokkal komolyabban. Tévedtünk, mert az Acer nemcsak hogy tényleg bemutatta az Iconiát a januári CES-en, de tavasztól már meg is vásárolhatjuk az újszerű készüléket. Kíváncsiak voltunk, kézbe véve az eszközt rájövünk-e, milyen előnyöket véltek az Acer mérnökei a két érintőképernyős elrendezésben.

Az első meglepetés akkor ért minket, amikor átvettük az Iconiát rejtő papírdobozt. A hasonlóképpen érintős képernyőkre alapozó tabletek a minél kisebb súlyra hajtanak, ez a számítógép azonban közel három kiló, ami egy 14 inches monitorátmérőjű géptől szokatlanul sok. Ölbe venni lehetséges ugyan, de egy kézzel rakosgatni, egy képet megmutatni rajta valakinek már komoly izomerőt kíván.

Elsőre mindenkiben az merül fel, vajon milyen lehet gépelni az alsó kijelzőn megjelenített virtuális billentyűzeten? Sokkal jobb, mint amire tippelnénk, és sokkal jobb, mint egy táblagépen, de persze egy hagyományos billentyűzet nyújtotta képességektől így is messze van. Meg lehet rajta tanulni gépelni, s szemben az iPaddel teljes magyar (vagy más nemzeti) billentyűzetet kapunk, ami tényleges előny. Ugyanakkor enyhe késéssel reagálnak a virtuális gombok, ezt meg kell szokni. A billentyűzet alatt egy virtuális tapilap is megjelenik, ami kényelmetlenül kicsi, ám nem is olyan fontos, hiszen a felső képernyőt is nyomkodhatjuk - sajnos a Windows 7 miatt sokszor van szükség a dupla kattintásra, ami egy döntött, nem kitámasztott felületet bökdösve csak sok bénázással működik.

A két kijelzőt hosszabbik élüknél összekötő tengelynél teljesen kihajtható a gép, azaz szétfektethető az asztalra, ám azt nehéz elképzelni, ilyenkor hogyan is kellene használni - íróasztalnál ülve így a felső képernyő már túl messze, túl nagy szögben látszik, ahhoz pedig nagy és nehéz a szerkezet, hogy ilyenkor, mint egy napilapot a kezünkbe fogjuk. Ezt a tervezők is így gondolhatták, mert a felső kijelző hátlapjára kerültek a hangszórók, így ha az asztalra hajtjuk a képernyőt, tompul a hang is. A mindennapos használatban ezért a hagyományos laptop-felállás a legpraktikusabb, ilyenkor viszont a két üvegfelület mindent visszatükröz, a képernyőtartalom mellett folyamatos figyelemmel kisérhetjük a hátunk mögött, sőt a plafonon történő dolgokat is.

Egy szoftveresen lecserélhető virtuális billentyűzettel még nem lehetne megindokolni a kétképernyős kialakítást, ez legfeljebb azoknak lehet előny, akik például magyar és orosz billentyűzet között szeretnének gyakran váltogatva dolgozni. Ezért az Acer telepakolta érintéses vezérlésre kihegyezett szoftverekkel a laptopot, ezek azonban inkább a sietséget, mintsem az átgondolt tervezést sejtetik. Kétképernyős, érintős böngésző, ami egy - középen kettévágott - napilap méretében mutatja a weboldalakat, fotó- és videonézegető, közösségi oldal két képernyőn megosztva - csupa olyan funkció, amit kipróbálás után sem gondoltunk elengedhetetlennek. A virtuális billentyűzet mellett kézírásfelismerő és tanítható gesztusvezérlés is került a laptopra, de ezek sem váltják meg a világot, különösen a kifejezetten a tabletekre fejlesztett iOS és Android operációs rendszerek ismeretében. A Windows érintős változatán annyira érződik, hogy jócskán a tablet-forradalom előtt fejlesztették, hogy kínosan bénának érződik egy iPad vagy Galaxy Tab felhasználója számára.

Az Acer Iconia egy érthetetlen számítógép. Ha koncepció maradt volna, elfogadhatnánk a gyártó útkeresésének, a piac tesztelésének, de kereskedelmi forgalomba került, ráadásul igencsak borsos, átlagosan négyszázezer forintos áron. A billentyűzet helyére rakott második képernyő egyáltalán nem alkot egységet az első kijelzővel, a kezelés nemhogy forradalmi, de inkább elavult hatást kelt, köszönhetően az érintést még a kis ceruzáktól váró Windowsnak, egyszóval tényleg érthetetlen, mit vár az Acer az Iconia piacra dobásától. Az ár miatt talán főnöki laptopnak szánják, elvégre egy bőrborítású íróasztalon vagy elegáns tárgyalóban harsányan demonstrálhatja tulajdonosa innovációba vetett szilárd hitét. Mint kiderült, leginkább csak a hozzá nem értők számára.

Elképzelni sem tudjuk, hogy mi miatt ragadott csöveket és forrasztópisztolyt az Angel OD nevű modder, de alaposan átszabta a Wii-je kinézetét. A jelenlegi konzolgeneráció legszerényebb teljesítményű gépe folyadékhűtést és bitang rozsdamentes acél házat kapott. Arról nem szól a munkanapló, hogy a módosítás növelte-e a gép teljesítményét, az viszont biztos, hogy az ártatlan kinézetű fehér műanyagkonzolból Mad Max-i őrület lett. Gyönyörű munka. Kéne.

A Geekturisztban ajánlott retrókonzol és kvarcjáték kiállításra kilátogatott István Kovács, a berlini magyar tévé riportere is. A tévés újságíró tisztázta, hogy meddig az Amiga, hogy könyörületesek-e a játékosokkal a több mint harminc éves játékok, és hogyan lehet vigyázni a régi rádiók gombjaira.

A túl forró kávét lehűti, a hűlőben levő italt pedig melegen tartja a Joolies nevű remek találmány. A rozsdamentes acél kávészemek belsejében található speciális anyag hatvan fok feletti hőmérsékleten megolvad, és felveszi az energiát. Ha a határ alá hűl az ital, akkor az anyag leadja az energiát és visszaszilárdul. A tervezők szerint a Joolies háromszor gyorsabban hűti iható hőmérsékletre a kávét, és sokkal tovább tartja melegen, mint egy hagyományos termoszpohár.

Az ötletre a netezők is lecsaptak: a Kickstarter adománygyűjtő oldalon 9500 dollárt kértek a tervezők a gyártás megkezdéséhez, de már 110 ezer dollárt ígértek oda nekik. Az akció lejártáig még 24 nap van, aki szeretne kávé hűtő-fűtő eszközt, az 48 dollár befizetése után vásárolhat magának egy ötdarabos készletet.

Klassz torrentkeresőre hívta fel a figyelmet a MakeUseOf: a TorrentOmega.com-on több ismert torrentszájt adatbázisában lehet keresni egyszerűen. A TorrentOmega a Pirate Bay mellett a TorrentReactor, a MiniNova, a Bittorrent.am, a SumoTorrent, a BTJunkie, a TorrentPortal tartalmaiban keres. Beállításait ezen az oldalon lehet elérni, sajnos nem túl sok lehetőség közül lehet választani.