A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Az Adobe által kiadott Audition zenei vágóprogramnak van egy nagyon érdekes funkciója: mindenféle adatot képes importálni, ha a felhasználó megmondja neki, hogyan kezelje. A Random D. nevű amerikai netezőnek ez a funkció adott ötletet pár éve: fogott néhány népszerű programot és elhitette az Auditiönnel, hogy azok 22 kilohertzes PCM kódolású zenei felvételek. A mindenki által ismert Windows-os Paint rajzolóprogramból például egészen nyugodt, lassú elektronikus szám lett.
Dal készült a Firefox akkori verziójából is. Ez azért különösen érdekes, mert azóta sokat változott a böngésző. Ha valaki ismét megcsinálná a konverziót, megtudhatnánk, hogy az újabb Firefox jobban szól-e.
IPad-en is működik kedvenc magyar startupunk, a Dragontape szerkesztője és lejátszója. A YouTube zenékre épülő buliszoftverben a kedvenc dalainkból készíthetünk hosszú szalagot, amelyet másokkal is megoszthatunk. A dalok egy egyszerű szabálynak engedelmeskednek: ha több számot húztunk egymás alá, akkor a legfelső szól. Ezzel a mechanikával könnyen vághatjuk le az unalmas intrókat és terjengő outrókat a dalokról, folyamatosan pörgő mixet hozva létre.
Ha sokáig nem nyúlunk a szalaghoz, akkor a YouTube videók tolakodnak előtérbe, betöltve a teljes képernyőt, azonban egy érintéssel előhívhatjuk a szerkesztési nézetet. Bármit is csinálunk, ha a play gombot lenyomtuk, a zene nem áll meg.
A szoftver ingyenesen tölthető le az App Store-ból iPad-re. Android verziója egyelőre nincs a szoftvernek.
Virtuális gitárhúrokat pengethetünk benne a képernyőn, és nyolcsávos stúdióban keverhetjük a zenéket az ipades GarageBand szoftverben - de vajon mire jó a profik kezében? Profiknak adtuk oda a szoftvert egy kis jammelésre.
A GarageBand az egyik leglátványosabb iPad-szoftver, amit az iPad 2-vel egy időben mutattak be. Az Apple saját fejlesztésű programját már sokan ismerhetik Macről, a virtuális hangszereket megszólaltató zeneszerkesztő ugyanis már évek óta létezik Mac OS X-en.
A táblagépen azonban igazán más az élmény, a virtuális hangszereket ugyanis itt kézzel szólaltathatjuk meg. A gitár húrjait, vagy a zongora billentyűit az igazi hangszerekéhez hasonlóan lehet pengetni, vagy leütni az érintőképernyőn. A szerkesztőjével – vagyis a nyolcsávos, beépített keverőpulttal – pedig teljes zeneszámokat állíthatunk össze.
Bárki könnyedén klimpírozhat
A szoftver azt az ígéretet hordozza magában, hogy bárki könnyedén válhat zenésszé, és a szintetizátoros, vagy a számítógépes zeneszerkesztő szoftverekben található virtuális hangszerekkel való bíbelődés helyett látványosabb formában szólaltathatja meg azokat. A program tényleg van annyira kezes, hogy az ember minimális zenei érzék mellett már értékelhető produkciót tud benne alkotni.
Ez azonban csak az első néhány lépés egy hosszú úton, ha az ember mindenféle hangszeres ismeret nélkül áll neki klimpírozni a készüléken, ahogy én. Kíváncsi lettem azonban arra, hogy mit kezdenek az igazi zenészek egy ilyen szoftverrel, és profi szemmel mit gondolnak róla? Az ipades Garage Bandben ugyanis elvileg minden megvan, ami egy komplett zeneszám elkészítéséhez kell.
A szoftver nyitóképernyőjén jobbra-balra lapozgathatunk a virtuális hangszerkészletben típusonként. Van benne többféle billentyűs hangszer (keyboard), gitár, basszusgitár és dob, amelyeken magunk játszhatjuk fel a kívánt dallamot.
A gitárhúrok, a billentyűk a valóságoshoz hasonlóan jelennek meg a képernyőn, azzal a különbséggel, hogy a húrokat pengetni azért nem kell, maximum nyújtani lehet a hangokat azok meghúzásával, elég a megfelelő bund (lefogási hely) mögött megütni a képernyőt az adott hanghoz. A dobok egy virtuális dobfelszerelés, vagy egy dobgép kezelőpaneljének képeként jelennek meg a képernyőn, amelyet a megfelelő helyen megütve úgy szólalnak meg, ahogy a valóságban - a cin például más hangot ad, ha a rögzítő csavarhoz közel vagy a széleken ütjük.
A hangszerekkel amellett, hogy magunk játszunk fel dallamokat, automata üzemmódban is dolgozhatunk. A gitárokat eleve „smart guitar”-nak, illetve „smart bass”-nek hívja a szoftver, a dobokból és a billentyűsökből pedig külön van „smart”, vagyis okos változat. A dobok ütögetése helyett ugyanis beprogramozhatunk egy egyszerű dobgépet, a gitárokon és a billentyűsökön pedig a húrok helyett átkapcsolhatunk akkordokra (chords az alap notes helyett), illetve skálákra.
Az automata lejátszások egyikét bekapcsolva a gép végtelenítve kezdi el játszani a leütött akkordok egy-egy bontását, gitárokon és billentyűs hangszeren egyaránt. A funkció ismerős lehet a szintetizátorokról, a játékot azonban segíti, hogy itt egy grafikus felületen látjuk magunk előtt a „hangszert”.
A hangszerek között az említettek mellett van sampler, vagyis mintavételező, amelyen a mikrofonnal rögzített hangeffekteket komponálhatjuk bele a zenénkbe, az éneket pedig külön hangrögzítő veszi fel. A szoftver utolsó eszköze egy virtuális gitárerősítő, amelyre – egy speciális kábel segítségével – elektromos gitárt lehet rákötni a szólózáshoz. Ezek mellett előre rögzített ritmusokat (groove-okat) is beszerkeszthetünk a zenébe.
A Garage Band az iPaden nyolcsávos stúdióként működik, vagyis az említett hangszerek és eszközök közül maximum nyolcat vehetünk fel és keverhetünk össze a virtuális keverővel. Ez is az érintőképernyőre optimalizálva működik, vagyis az egyes sávokat kézzel húzhatjuk a megfelelő helyre vagy vághatjuk a kívánt hosszúságúra, és effektezni, ritmushoz igazítani is lehet őket. A felvételt egy virtuális metronóm is segíti.
Mire képes a profik kezében?
Ezzel a virtuális hangszerkészlettel állítottam be a Professzor Brinkfunk együttes próbatermébe. A név a Klinika című tévésorozat Brinkmann professzorát idézi, az együttes ugyanis funky-számokat vegyít sorozatzenékkel, vagyis mindenből idéznek egy kicsit Michael Jacksontól Michael Knightig.
A teszthez azért is nagyon jó választásnak tűnt a csapat, mert a zenéjük elég összetett ahhoz, hogy megtöltsük vele a rendelkezésre álló nyolc sávot. A szokásos dob-basszus-gitár-ének felállás helyett ugyanis ők billentyűssel és két énekessel lépnek fel, ráadásul a koncerteken szaxofonosuk és harsonásuk is van. A próbán „csak” a rezesek nélküli csapat állt rendelkezésre.
Volt egy olyan elképzelésem, hogy alaposan végigmutogatom a szoftver funkcióit, amiket először kipróbálgatunk, azután megkérem őket, hogy miután részletesen összevettük a Garage Bandet az igazi hangszerekkel, vegyünk fel egy számot. Ehelyett rögtön a mély vízbe vetettük magunkat. A táblagépet rákötöttük a keverőpultra, hogy kihangosítva hallja mindenki, és nekiálltunk felvenni egy számot – pontosabban egy szám elejét, amit azután az összehasonlítás kedvéért élőben is eljátszott az együttes.
Az alkotás folyamata végigkövethető a videón: a tagok menet közben ismerkedtek a kezelőfelülettel. Az egyikük, a basszusgitáros Péter Macen használja a Garage Bandet, így ismert pár funkciót, de csak ennyi könnyítette meg a munkát, a többi tényleg ment lendületből.
A felvételt a dobbal, basszussal kezdtük, majd rákerült a ritmusszekció, végül az ének. A dobosunk volt a legnehezebb helyzetben, mert nem volt a tableten balkezes dobszerelés, pedig ő egyébként azt használ.
Mivel a gyakorlással nem akartuk húzni az időt, és nem akartuk tovább izzasztani zenészünket az ismeretlen eszközön, átváltottunk dobgépre, így a szoftver által adott, többféleképpen variált alapokból az egyik gitárosunk rakta össze rögtönözve, ami a számhoz kellett. A basszusgitárral már kevesebb gond volt: a virtuális húrokat Péter könnyen eltalálta az asztalon is, néhány próbálkozás után elkészült ez a sáv is, amelyet a beépített „kvantálás” funkció segítségével pontosan hozzáigazítottunk a dob ritmusához.
A ritmusszekciót a gazdagabb hangzás érdekében kibővítettük egy beépített kongával, ami végül élőben hiányzott a felvételről, és később a basszusgitárt is kicseréltük egy másik hangszerre. Ehhez újravenni nem kellett a már feljátszott basszust, csak átállítani a hangszert a keverőben.
A billentyűsünknek, Marcinak szintén nem volt problémája a virtuális billentyűzettel, bár azt megállapította, hogy a billentyűk leütése után van egy kis késés, emiatt más érzés játszani rajta, mint az igazin. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy a szoftver szép lassan tölti meg a memóriát munka közben, mindenesetre a szükséges kíséretet így is fel tudta játszani, csak a virtuális billentyűzet méretén állítgattunk egy kicsit, hogy kényelmes legyen, és a billentyűkön beállítottuk a megfelelő akkordot.
Miután ennyi hangszeres sáv megvolt, az énekeseinknek nem volt nehéz dolga. Mi csak annyit trükköztünk a Brinkfunkkal, hogy az énekesnőnk, Zsófi egy rövid részlet erejéig megkettőzte magát egy extra vokállal.
Az iPadhez a próba során nem volt gitárhoz való csatlakozóm, így a gitárhoz beépített erősítőt és effektpadot nem tudtuk kipróbálni. Egy kicsit kísérleteztünk a samplerrel, amivel egyébként nem lenne lehetetlen a feladat, csak a feljátszott részlet szerkesztésével kellett volna sokat bíbelődni. Ezért ismét csak a beépített groove-készletből kapott egy „wakacsuka” sávot a rövid demónk, ami az ének megfelelő helyre való igazítása után össze is állt.
A videó körülbelül egy órányi munka eredménye, pedig a zenészek most először látták az ipades szoftvert. Nem játszottuk végig a felvett számot, de ehhez már igazából csak extra ének és egy kis többszöröző szerkesztgetés kellett volna. Amit a profi zenészek műveltek egy óra alatt a Garage Bandben, nekem így is olyan volt, mint a varázslat. Ők pillanatok alatt játszottak fel értékelhető, gazdag hangzást biztosító sávokat a keverőbe, amelyekből egy kiforrott zeneszám eleje állt össze.
Azt megállapítottuk, hogy a valódi hangszereket és a profi stúdiótechnikát ugyan nem cserélnék le rá, de az otthoni komponáláshoz az eszköz egy profinak is tökéletes. A kamerába már nem tudtam végigkérdezni a csapat tagjait, hogy mit gondolnak az eszközről, de menet közben elégedettek voltak azzal, ahogy a virtuális hangszerek szólnak. Az ipades szoftver könnyű kezelhetősége pedig mindenkit lenyűgözött, főleg, amikor elkezdett összeállni a felvételünk.
Hiányosságok azért vannak
Az ipades GarageBand tipikus Apple-szoftver, abban a tekintetben, hogy könnyen kezelhető, látványos eszközöket ad a felhasználó kezébe, amelyekkel gyorsan lehet dolgozni. Amellett azonban, ami benne van, el kell mondanunk azt is, ami nincs.
A virtuális hangszerek ugyan képesek automatikusan akkordokat játszani, akár bontva (azaz hangonként, különféle ritmikák és kombinációk szerint elemeire bontva az összhangzatot) is. Ekkor azonban nem tetszőleges akkordok közül választhatunk, hanem csak egy adott hangnemnek megfelelő válogatásból. A hangnem persze megadható (s ezzel változik a rendelkezésre álló akkordok köre), de egyszerre nem érhetjük el az összeset.
Ennek az az eredménye, hogy ha kottából (pontosabban az akkordkíséretet és jellemzően az énekdallamot tartalmazó kottából) szeretnénk eljátszani egy dalt, akkor ki kell találnunk, milyen hangnemben íródott a dal, és reménykednünk, hogy a szerző tartotta magát ehhez az alapszintű zenei szabályhoz. Ha nem, ha menet közben hangnemet váltott, vagy olyan akkordot használt, ami a tankönyvek szerint nem része az adott hangnemnek, az okos hangszerek nem használhatók az adott dal lejátszására.
Az okos gitáron először még így sem találtuk meg az úgynevezett hetes akkordokat, amelyek nagyon alapvetőek – már az egészen kezdőknek is tanítják őket. Csak a GarageBanddel foglalkozó fórumok árulták el, hogy egyrészt, játszhatunk ezek nélkül is, nem lesz feltűnő a különbség, másrészt az akkordok billentyűit egyszerre több ujjal megütve mégis lejátszhatók.
Ha röviden össze akarnánk foglalni, mire jó, akkor azt mondhatjuk: a zeneszerzés egyszerű, felhasználóbarát, de kicsit lebutított eszköze. A szoftver egész biztosan sokaknak segít felfedezni a bennük rejlő zenei érzéket, és sok mindenben segít elindulni, de egy bizonyos szinten túl már inkább visszafogja az embert. Az átlagos iPadező számára azonban még így is lenyűgöző játékszer.
A szoftvert jelenleg akciós áron, 4 euróért lehet megvásárolni az App Store-ban. Egyaránt használható iPad 1-en és iPad 2-n is.
A lenti képernyő nem egy Aknakereső klóntvagy valami más játékot ábrázol, hanem egy iszonyú egyszerű Otomata szekvenszert. A szoftver használata nagyon egyszerű: szürke kockákat rakhatunk le, megmondhatjuk milyen irányba induljanak el. Ha falat érnek a vándorló kockák akkor hangot adnak ki, amelynek magassága attól függ, melyik oszlopban vannak. Ha egymással ütköznek, akkor pedig irányt változtatnak.
Az elképzelés azért csodálatos, mert az Otomata akkor is remekül szól, ha véletlenszerűen beszórtunk néhány kockát a lejátszóba. Ha pedig terveztünk, számoltunk, figyelembe vettük az ütközéseket, akkor pedig egész délelőtt hallgatható, kellemes dalokat lehet összerakni. A számokat letölteni ugyan nem lehet, viszont egy speciális URL-t kapunk hozzájuk, hogy megoszthassuk őket a barátainnkal. Remek móka, szintihez mindenki!
Asztallapból, ajtóból, vasalódeszkából vagy épp műanyagflakonból, füzetborítóból vagy tornacipőből csinálhatunk profi dobfelszerelést a Korg Wavedrum Mini kütyüjével. A rezgésérzékelővel és érintőpaddal felszerelt dobgép száz előre beállított ritmussal és több tucatnyi hangszerrel érkezik.
A Wavedrumból nem csak a hagyományos dobfelszerelések hangját lehet előcsalogatni, a tamburától a különböző cineken át egészen a slide technikás gitárjátékig mindent tud. A játékot változatosabbá teszi, hogy nem csak az eszköz apró érintőfelületét lehet püfölni, hanem a külső rezgésérzékelőt különböző tárgyakra csíptetve mindenből dob készíhető. Dobolhatunk ingvasalás közben a deszkán, főzés közben a tepsin vagy a fedőn, asztalon, ajtón. Riói karnevál lesz az élet, akárki meglássa.
A kütyü egyetlen szépséghibája, hogy több mint 400 dollárt kérnek érte. Csak ez akadályozott meg abban, hogy meg is rendeljem.
Bár audio-CD-ket mp3 formátumba konvertálni akár a Media Playerrel is lehet, egyéb formátumok közötti átalakításhoz már külön segédprogramot érdemes használni. A mindenféle próbaverziójú és fizetős csodaszoftverek helyett érdemes az egykori BonkEnc, tavaly nyártól azonban Fre:ac néven futó segédprogramot választani.
Az ingyenes, magyar nyelvű menüvel rendelkező program .mp3, .flac, .wma, .ogg, .wma és .wav, illetve .mp4 fájlok közötti átalakításra képes, bármelyik fájltípus közötti oda-vissza. A szoftver kihasználja a többmagos processzorok teljesítményét, és CD-ripperként is funkcionál, online adatbázisból le tudja tölteni a száminformációkat is a lemezekhez.
A MakeUseOf-on bukkantunk a FIT Radio-ra, ami egy olyan webrádió, amelyen kifejezetten testedzésekhez ideális zenéket lehet hallgatni különböző stílusokban. Az oldalon ingyenes regisztrációt követően lehet hozzáférni a zenékhez - ehhez egy internetről levadászott öt számjegyű, amerikai irányítószámra is szükség van.
A kínálatban a Genres fül alatt műfajok alapján, a Stations fül alatt pedig a gyakorlatok típusa alapján lehet válogatni. Ez utóbbi szekcióban például cardio edzésekhez, aerobikhoz, vagy intenzív erősítéshez ideális ritmust biztosító dalokat lehet elérni, míg a Relaxation a levezető gyakorlatok aláfestéséül szolgálhat.
Sajnos a bejegyzés publikálását követően a szájt elérését lekorlátozták, így csak amerikai IP-címről lehet azt elérni.
Nagyon egyszerű kezelni, és csupán egy böngészőt igényel a Raindrop Melody Maker, amelyre a MakeUseOf.com-on bukkantunk rá. A Flashben készült alkalmazásban egyszerű, hat másodperces zeneloopokat lehet generálni, melynek hangjegyeit a cseppformákra kattintva lehet aktiválni. Ezek mindegyike más dallamot és hangszínt takar, leütésük sorrendjét a szerkesztő megjegyzi. Az alsó zöld ikonnal metronómot lehet bekapcsolni, a piros táblával pedig törölni lehet a már betáplált dallamot.
A hőskorszak játékos újságíróinak kerekasztalával, a mostani videojáték bloggerek beszélgetésével és chipzenével ünnepli az [origon]-n is bemutatott Pixelhősök kötet megjelenését a Vince Kiadó. Délután négytől a szerzővel beszélget Képes Gábor, a november végén sajnos elbontott Űrhódító kiállítást létrehozó muzeológus.
A Pixelhősök partin nem csak beszélgetni lehet a régi idők játékairól, a néhány képpontból összerakott, mégis szerethető figurákról, hanem játszani is lehet. A Commodore, Spectrum és Amiga játékok mellett nintendózni és játékautomatázni lehet majd.
Este a Budapest Micro tagjai, valamint a legendás játékbeli muzsikáiról ismert Jeroen Tel fognak zenélni.
A rendezvény helyszíne a Tűzraktér, belépő 800 forint, a program délután négykor kezdődik.
IPad-en is működik kedvenc magyar startupunk, a 
A hőskorszak játékos újságíróinak kerekasztalával, a mostani videojáték bloggerek beszélgetésével és chipzenével ünnepli 
Utolsó kommentek