Letöltendő

A Mashable blog munkatársai a San Francisco-i TED konferenciát követően kipróbálhatták azt az önmagát vezető Toyota Priust, amelyet a Google fejlesztett ki.

A videón jól látszik, ahogy a sofőr helyén ülő ember meg sem fogja a kormányt, az autó ennek ellenére mégis képes hibátlanul szlalomozni a tesztpályára kihelyezett bólyák között. A tesztről két videofelvétel is készült, ezek egyikén belülről, a másikon pedig kívülről láthatóak az események.

A YouTube-on publikált felvétel kommentelői közül sokan rémisztőnek találják a felvételt, ami nem is csoda, hiszen a jármű szellemautóként járja rajta az utakat 60 kilométeres maximális sebesség mellett, a kanyarok zömét csikorgó kerekekkel véve be.

A Google egyébként közúton is teszteli automata járműveit, melyekkel a közlekedési biztonságát, illetve a környezetszennyezést akarja majd csökkenteni. Egyelőre azonban mindig ül emberi sofőr is a volán mögött, és a helyi hatóságokat is értesítik azelőtt, hogy a jármű körzetükbe érne.

A mai napig bámulatos ötleteket tudnak beépíteni a játéktervezők a több mint 25 éves történelemre visszatekintő ugrálós játékokba. Megjelentek a forgatható, invertálható, változtatható gravitációjú pályák. Akadt olyan tervező (Jonathan Blow, Braid), aki a figuránk haladását kötötte össze az idő múlásával, így visszafelé sétálva az idő kerekét is visszatekerhettük.

A Super Mega Bot nevű egyszerű flashjáték tervezői ennyire nem voltak körmönfontak, ám így is sikerül alaposan megkeverniük a játékosokat. A feladatunk az, hogy végigkísérjük kis zöld robotunkat a szúrós csaptákkal és felszedésre váró kincsekkel. A játékos dolgát az nehezíti, hogy a robot folyamatosan pattog, így nem lehet kiszámolni, begyakorolni a pontos ugrásokat. A pályák szerencsére teljesíthetőek lendületből, az életünk pedig a tervező gondosságának köszönhetően nem fogy el. Ha meghalunk, csupán száz pontot veszítünk.

Nem hittem, hogy valaki képes olyan netbookot építeni, ami igazán tetszik, de a Virginia Tech és a koreai Robotis nevű cég mégis képes volt erre. Hogy milyen netbookot? Olyat, mint itt a cikk szélén van. A nyílt forrású, kísérletezési célra kidolgozott robotban ugyanis csupa szabványos alkatrész dolgozik: lelke egy Atom processzor, 4 gigabájtnyi SSD tartalmazza a linux alapú operációs rendszerét, ami 2 gigabájtnyi memóriával gazdálkodhat futás közben. Egyedül a billentyűzet és a kijelző hiányzik.

A negyvenöt centi magas robottal többek között wifin lehet beszélni, a legmodernebb 802.11n-es szabványt is érti.

A robotikát tanító egyetemek 9600 dollárért vehetik meg a készüléket, magánszemélyeknek viszont 12 ezer dollárba kerül majd a robot. Aki spórolni akar, az valószínűleg vásárolhat majd csak a hardvert tartalmazó csomagot, a műanyag alkatrészeket pedig megpróbálhatja maga legyártani a netről szabadon letölthető tervek alapján.

Bár kerekeken guruló vagy lánctalpas robotokat egyszerűbb gyártani, az emberekre szabott környezetben, lépcsőkkel teli házakban a nehezebben előállítható humanoid robotok teljesítenek jobban. Akit a téma bővebben érdekel, annak Pécskai Balázs humanoid robotokról szóló előadását ajánlom.

Nincs jobb példa arra, hogy egy olcsó kütyü is képes bankkártyakeresős, Paypalnyitós vágyat kelteni, mint a fenti robotos morzsaporszívó. Leírom mégegyszer: robotos morzsaporszívó. A tervezőnek sikerült a szélsőségesen pedáns háztartások eszközéből valami egészen menőt készíteni. Ha morzsál a lyukaszsemle bagel, sikerült szétszórni a csipszalját, az ember csak rácsap a robot fejére, és összeszedi a koszt. Fogadni mernék, hogy a billentyűzetet is ki lehet vele tisztítani.

20 dollárba kerül, két ceruzaelemet eszik, a Fredflare.com-ról lehet megvenni.