Fukushima ide vagy oda, az atomreaktor az emberiség egyik csúcsteljesítménye. Ilyen még a nemzetközi űrállomás, meg előtte a MIR, a SkyLab, a nagy naperőművek, meg persze a vasút, de arról már volt szó itt a Geekturisztban. A fentiektől abban különbözik az atomreaktor, hogy azt meg tudjuk nézni anélkül, hogy ki kellene mozdulnunk Budapestről.

Világszinten is ritkaságnak számít a tanulók által is kezelhető oktatóreaktor

Úticélunk, a BME oktatási atomreaktora az egyetem lágymányosi kampuszán található az R, T és H épületek - amely betűk az egyetemi pletyka szerint a Rákosi, Tudás, Haladás szavakat rejtik - mögött lapul meg a földbe ásva. Csak egy gombaforma íves tető látszik ki belőle, ami inkább emlékeztet egy bányaváros modern buszmegállójára, mint reaktorépületre.

A táblát és feliratok ötven évvel korábbi korszakot idéznek

Bent először egy elvben harminc perces, de dinamikusan hosszabbodó előadást kell meghallgatni a reaktorok működéséről, csak utána vezetnek körbe. A túra érinti a vezérlőfülkét, a reaktor tetejét, ahonnan bele lehet bámulni a kamrába, és a csőposta rendszer indítóállomását, amivel kísérleti anyagokat lehet juttatni a reaktormagba. A legmeglepőbb része a túrának, hogy az épület, a vezérlő, a táblák magukon viselik a hatvanas évek végének - például táblák az ajtókon - a nyolcvanasok - műszerfeliratok - stílusjegyeit, és természetesen ott vannak a kilencvenes és kétezres évek modern számítógépei is. Érezni, hogy itt nem az aktuális csúcstechnológia, hanem az iparrá szelidített tudomány dolgozik.

A fény jelzi, hogy működik a reaktor (foto: reak.bme.hu)

Belépőjegy nincs, de a látogatást jó előre meg kell szervezni, ráadásul rá kell áldozni legalább egy fél szabadnapot is, de bőven megéri. A látogatást megelőző hét szerdájáig kell jelentkezni a reak.bme.hu/latogatas oldalon megadott e-mail-címen, legalább tíz és legfeljebb húsz főből álló csoportot kell vinni - ezt egy Facebook eseménnyel körülbelül húsz perc összetrombitálni.