Letöltendő

Azok után, hogy kipróbáltam a Sony Ericsson legújabb androidos nagymobilját, elkerülhetetlen volt, hogy az idei csúcsmodellt, az Arcot is kézbe vegyem. Sajnos amennyire rajongtam az Xperia Neo kialakításáért, és azért, ahogy a gyártó kicsit a saját képére alakította az Androidot – részben saját technológiákkal -, annyira kiábrándító volt az Arc. Legalábbis csúcsmodellként: a legszebbnek, legokosabbnak szánt idei Xperia-modell ugyanis annyival nem jobb a középmezőnyös társainál, mint amennyit vártam tőle, ráadásul néhány műszaki probléma is akadt vele.

Kezdjük a külsőnél. A Xperia Arc az elegáns, homorú hátlapja miatt tűnik fel először az embernek, ahonnan a nevét is kapta (arc=ív, boltív). A telefon persze a képeken sokkal jobban néz ki, mint élőben. Teljes valójában ugyanis az egyedi design külsőre nem érvényesül, a szép ívet elnyomja a telefon burkolatának fekete tömege, vagy bekapcsolt kijelző látványa. Ez annak köszönhető, hogy a készülék igencsak méretes: csak a kijelzőnek 4,2 hüvelyk az átmérője.

Az íves hátlapnak viszont egy kétségtelen előnye van. Hiába készült a telefon minden létező külső eleme fényes, síkos műanyagból – mostanában ez a divat az okostelefon-gyártóknál -, az Arc mégis remek fogással simul az ember kezébe. A Sony Ericsson designerei tudnak valamit, amit a Samsungnál nem: a koreai gyártó Galaxy S nyomdokain megjelent műanyag tepsijei ugyanis nekem rendre ki akartak repülni a kezemből, az Xperiák viszont remek fogásúak.

Az összképet viszont kicsit lerontja a sok műanyag akkor, amikor arra gondolok, hogy ez egy csúcsmodell – az már talán túlzó kívánság lenne, hogy a telefon oldalára ne csak krómszínű műanyagot, hanem valódi krómot rakjanak, de a menügombok esetében is csak ezt a pótszert választották a tervezők, pedig az X1-esre még jutott fém. Na jó, maradjunk annyiban, hogy biztosan a kor divatjáról van szó, de meggyőződésem, hogy még az X10-es is strapabíróbb anyagokból készült.

A fényes, vékony műanyag lapok ugyanis nem csak az ujjlenyomatokat gyűjtik, de sérülékenyek is. Nekem még csak leejtenem, odavernem sem kellett a telefont sehová, hogy nyomot hagyjon rajta a kéthetes tesztelés. A hátlapon, ki tudja, honnan, karcok, kisebb sérülések jelentek meg. Ehhez elég volt a telefont zsebben hordozni (szigorúan elkülönítve a lakáskulcstól, öngyújtótól vagy más, veszélyes tárgyaktól) és lerakosgatni-felvenni az íróasztalról vagy máshonnan. Aki tehát szép Arcot szeretne a magáénak tudni, az szerezzen be hozzá valamilyen védőtokot.

A készülék ettől eltekintve nagyon jó összeszerelési minőséget képvisel. A szokás szerint nehezen levehető hátlap szépen, pontosan illeszkedik a helyére, és a vékony készülék nagyon masszívnak érződik. A designerek az Arc esetében látszólag a külsőt a funkcionalitás elé helyezték az előlap kialakításában is azzal, hogy a szokásos androidos „áll” helyett a telefon homlokát növelték meg, és mind a kijelzőt, mind a gombsort lecsúsztatták az alja felé.

Így a menügombok alatt alig maradt támaszkodó felület, de a készülék jó fogása miatt ez nekem nem volt zavaró – bár a fórumokon olvastam róla, hogy van, akinek az. Kimondottan dicséret illeti viszont a kamera elsütőgombjának tervezőjét, mert az ugyan egy apró vájatba süllyesztett pöcök, de mégis jól kezelhető, és tok formájának köszönhetően a telefonnak fényképezős üzemmódban is jó a fogása. Ráadásul ez a mobil a méretéhez képest nagyon könnyű, mindössze 117 grammot nyom.

Azt hiszem, a Sony Ericsson esetében a szoftverről különösebben nem kell szót ejteni. A telefon 2.3-as szoftververzióval érkezik, ami szépen fut rajta, és az sem érződik jelentősen, hogy a gyártó egyelőre nem kétmagos, csak egymagos processzorral szerelte fel az Arcot, vagyis maradt a megszokott, 1 gigahertzes órajelű Snapdragonnál, Adreno 205 GPU-val. Mivel egyelőre úgysem használják ki a szoftverek a kétmagos mobilprocesszort, szerintem kár erőltetni, a legtöbb felhasználónak egyébként sincs rá igénye.

A Sony Ericcson készülékének a nagy névleges teljesítmény helyett egyébként is a design és, legalábbis a koncepció szerint, a multimédiás képességek jelentenek előnyt. Arról, hogy a megnövelt fényérzékenységű Exmor-R szenzor milyen jó képeket készít, már a Neo tesztjében is írtam és bemutattam, az Arc fotós-videós képességei nem jobbak a másik modellénél, még a kamerájuk felbontása is megegyezik. A gyártónak azzal a döntésével elégedett vagyok, hogy nem váltott AMOLED kijelzőre, hanem maradt a – szerintem – sokkal szebb színeket visszaadó LED-es LCD-nél.

A multimédiás képességekkel viszont az Arc tesztelése során voltak problémáim, mégpedig a hanggal. A telefon beépített hangszórója ugyanis nagyobb hangerőnél borzasztóan torzít, ami azt jelenti, hogy sem a felvett videóinkat, sem a webről lejátszottakat nem tudjuk kényelmesen meghallgatni a telefonon. A hangszóró telefonálás közben is hajlamos a fülsértő torzításra, így nagyobb hangerő mellett telefonálni sem tudunk, maximum headsettel, fülhallgatón keresztül ugyanis szépen szól a készülék, ami arra utal, hogy hardveres hibáról van szó.

Az Xperia-sorozat tesztelői egy másik, ezúttal szoftveres hibába is belefutottak a videofelvevő tesztelésénél: a HD-videók készítése során a telefon kamerája hajlamos megakadni mind az Arcon, mind az általam korábban tesztelt Neón, és emiatt a kép és a hang később el is csúszhat egymástól. Erről a hibáról ezek szerint már tud a gyártó, és egy frissítéssel korrigálni tudja majd, de számolni kell vele, hogy ezek a gyerekbetegségei megvannak a modelleknek – még ha nem is jelentkeznek mindegyik példányon.

Az Xperia Arcban én leginkább a formáját szerettem, ami nem csak nagyon jól simul az ember kezébe, de egy kicsit futurisztikus külsőt is kölcsönöz a modellnek. A nagyméretű, szép képet adó kijelzőnek köszönhetően is kényelmes használni, és fotózáshoz, videózáshoz is tökéletes – lenne, ha nem lennének meg az említett hibái. Szerencsére az az előnye megvan, hogy hiába ez a Sony Ericsson jelenlegi csúcsmodellje, már 115 ezer forintos ártól kapható idehaza, így várhatóan a szolgáltatóknál sem lesz nagyon húzós az ára.

Specifikációk:

• Méret: 125 x 63 x 8,7 milliméter, homorú hátlap, jó fogással
• Tömeg: 117 gramm
• Processzor: 1 Ghz Scorpion (Qualcomm Snapdragon), Adreno 205 grafikus chippel kiegészítve
• Memória: 512 megabájt RAM, 320 megabájt beépített memória + 8 gigabájt MicroSD, bővíthető max. 32 gigabájtig
• Képernyő: 4,2 hüvelykes, 480 x 854 pixeles felbontású LED-es megvilágításó LCD
• Csatlakozók: MicroUSB 2.0, 3,5 milliméteres minijack, HDMI, Wifi, Bluetooth
• Kamera: Max. 8 megapixel, autofókusz, LED-es vaku, arc- és mosolyfelismeréssel, geotagging, érintős fókusz
• Videofelvétel: 720p-s felbontás 30 képkocka/másodperc sebességgel, folyamatos autofókusz, videofény
• Akkummulátor: 1500 milliamperes Lítium-PolimerKészenléti idő: átlagosan 400 óra, beszélgetési idő: átlagosan 7 óra (normál használat mellett naponta tölteni kell)

Tesztfotók:

Az Android határozottan jót tett a Sony Ericssonnak. A japán-svéd gyártó úgy tudta felfrissíteni okostelefon-választékát a Google-féle operációs rendszerrel, hogy közben megőrizte egyedi arculatát, és igen szimpatikus és a hazai piacon is kelendő készülékeket dobott piacra, gondoljunk csak az X8-asra, vagy az X10 Minire és Mini Próra.

Az apró, zsebméretű divatmobilok után 2011 tavaszán a gyártó idehaza is bemutatta a komolyabb tudású készülékeit, a „nagy” Xperiákat, amelyek közül a Play-t már a helyszínen ki is próbáltam. Tesztelésre viszont először az Xperia Neót kértem el, mert ez lesz a gyártó új, középmezőnybeli modellje – és várhatóan új tömegmodellje. A 3,7 hüvelykes kijelzővel ellátott készülék már elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen netezni és mobilappokat használni rajta, és egy olyan terület is van, amelyen a Sony Ericsson a saját technológiáival vágna a konkurencia elébe: ez pedig a fotózás.

Az Android operációs rendszer elterjedése ugyanis meg is nehezíti a helyzetet a gyártók számára. Miután a szoftverplatform egységes, a készülékek könnyen arctalanná válnak, a vásárlók pedig már a pár tízezer forintos kínai mobilokon élvezhetik ugyanazokat a szolgáltatásokat, amelyek egykor az iPhone-on mutatkoztak be – a mobilalkalmazásoktól a könnyű netezésig és navigációig.

A vásárlóknak azért még minden bizonnyal meggyőző lehet a régi, jól ismert márkanév, és az a minőségi élmény, amit a készülék nyújt. A Sony Ericsson az idei modelleket fényes fekete-ezüst műanyag burkolatba csomagolta, amelyek az egykori Vivaz designját követik. A nagy, lapos okostelefonok közül eddig nekem az Xperia Neo simult a legjobban a tenyerembe, és a mérete is ideális: se nem túl nagy, se nem túl kicsi, zsebben is jól viseli magát. Csupán a keményen helyére pattanó, és nehezen levehető hátsó burkolat hajlamos nyüszögni egy kicsit.

A készülék 1 gigahertzes processzora nagyon gyors működést biztosít, és a gyártó a 2.3-as Android-verzióval szállítja a modellt, amelynek csupán a kezelőfelületét szabta a saját képére. A kékes háttérre tervezett fátyolos menüelemek szépen illenek a készülék külsejéhez. A Sony Ericsson arra is ígéretet tett, hogy ezentúl mindig a legújabb szoftververzióval kapják a felhasználók a készülékeket, és folyamatos lesz a frissítés is – nos, reméljük, betartják a szavukat, mert az első próbálkozásokhoz képest az új Android (ami persze mostanra kezdi kiforrni magát igazán) tényleg megtáltosította a mobilt.

A gyártó a Sony által birtokolt digitális képalkotási technológiákkal igyekszik még tovább javítani a felhasználói élményt. A készüléknek valóban nagyon szép képe van, ugyan nem AMOLED-es a kijelzője, de ez még jót is tesz a színhűségnek, a LED-es háttérvilágítású LCD-panel pedig légrés nélkül van a fedlap alá szerelve, hogy a kép ennyivel is közelebb legyen a felhasználóhoz. Olyan nagyon nem tudtam megállapítani, hogy ez mekkora javulást okoz más modellekhez képest, de a kijelző minden igényt kielégít.

A videolejátszás minőségét a Sony tévékről ismert elnevezésű Bravia Engine is hivatott javítani – én ennek a hatását is kevésbé érzékeltem. Ami lényeges változás a korábbi mobilokhoz képest, az a telefon digifotós képessége. A Neo 8 megapixeles kamerája ugyanis megnövelt fényerejű, úgynevezett Exmor-R szenzorral van felszerelve, amelynek a huzalozása van úgy áthelyezve – a szenzor alá -, hogy ne zavarja az érzékelőt. Ez a technológia elsősorban a videózásnál jelent előnyt, amikor nagyon kevés a fény.

A postban szereplő tesztvideót ugyanolyan fényviszonyok között vettem fel a konyhámban, egy mozdulatlan segítőtárs közreműködésével. A konyhával egybenyitott nappaliban csak hangulatvilágítás égett, a hátam mögött, és ilyen fényviszonyok között az egyik korábbi modell, az X10 Mini Pro kamerája semmit nem látott, míg a Neo élvezhető minőségű felvételt készített. A telefon megnövelt sebessége a fényképezés során is látványos: sokkal gyorsabban exponál, mint a korább modellek, bár az az én ízlésemnek kicsit túlszaturált képek készülnek – bár kétségtelen, hogy szép színekkel. A fényképező szoftvere egyébként minden igényt kielégít, például arcfelismerő, érintős zoom és exponálás is van benne, hogy csak a gyakorlatban fontosabbakat említsem.

A két tesztvideó: ugyanaz X10 Mini Próval és Xperia Neóval felvéve

szólj hozzá: Xperia X10 Mini Pro a sötétben

szólj hozzá: Xperia Neo a sötétben

A gyártó saját szoftveres megoldásai közül a LiveWire könnyíti meg leginkább a mindennapos használatot. Ez egy olyan szolgáltatás, amelyben beállíthatjuk, hogy az egyes kiegészítőket a készülékre csatlakoztatva milyen funkció induljon el, például headsethez automatikusan elindítja a rádiót. Ezen a készüléken is van a Twittert, Facebookot és más üzeneteket a kezdőképernyőn megjeleníteni képes TimeScape, a Sony Ericsson jellegzetes alkalmazása. Bár próbáltam megbarátkozni vele, azt hiszem, inkább a kevésbé aktív közösségi oldal-használóknak lehet kedvére, mivel nekem kicsit nehézkes a kezelése, és úgy tűnt, le is fogja kissé a telefont.

A gyártó érdekes módon szakított a kisebb, X-es modelleken alkalmazott jelölésekkel, és az érintőképernyő alatt már nem saját design-ikonjai, hanem a szokásos androidos ikonok mutatják az egyes funkciókat, de a három gomb – menü, home és vissza – megmaradt. A visszalépkedéssel itt maximum a kezdőképernyőig mehetünk vissza az éppen használt funkciókról. A készülék virtuális billentyűzete már eléggé kiforrott, bár az etalonnak számító iPhone-t még senki nem körözte le ebben, én boldogultam az Xperián is.

Mindent egybevetve a Sony Ericsson Xperia Neo egy szép, igényes kialakítású, gyors és kényelmesen kezelhető készülék, amely remek fotósmobil is egyben. A teljes vételára 110 ezer forint körül van itthon, de a szolgáltatóknál már ennél jóval olcsóbban el lehet majd vinni, és készült belőle egy kicsúsztatható billentyűzettel ellátott változat is Pro néven – sajnos erre azonban még várni kell. Az X10 Mini Próból kiindulva azonban ennek is nagyon jó virtuális billentyűzete lesz, így aki ragaszkodik ehhez, és nem szereti a virtuális változatot, annak érdemes megvárnia.

Specifikációk:

• Méret: 113 x 57 x 13 milliméter, kellemesen domborított hátlappal
• Tömeg: 126 grammProcesszor: 1 Ghz Scorpion (Qualcomm Snapdragon), Adreno 205 grafikus chippel kiegészítve
• Memória: 512 megabájt RAM, 320 megabájt beépített memória + MicroSD max. 32 gigabájtig
• Képernyő: 3,7 hüvelykes, 480 x 854 pixeles felbontású LED-es megvilágításó LCD
• Csatlakozók: MicroUSB 2.0, 3,5 milliméteres minijack, HDMI, Wifi, Bluetooth
• Kamera: Max. 8 megapixel, autofókusz, LED-es vaku
• Videofelvétel: 720p-s felbontás 30 képkocka/másodperc sebességgel, folyamatos autofókusz, videofény
• Akkummulátor: 1500 milliamperes Lítium-Polimer
• Készenléti idő: átlagosan 400 óra, beszélgetési idő: átlagosan 7 óra

Néhány tesztkép: önarckép, kültéri borús időben és egy sötétben készült felvétel. A sötétben zajos, de kivehető a kép, a kültériek hajlamosak mobilosan fátyolossá válni, de a színek élénkek.

Androidos okostelefonba oltott Playstation  - leginkább így lehetne jellemezni a Sony Ercisson játékvezérlő gombokkal ellátott telefonját, az Xperia Playt. A készülék nagyon szép és könnyen kezelhető, de leginkább a hardcore gémerek érdeklődésére számíthat.

A Sony Ercisson egyelőre csak mutatóba hozott néhány példányt a Play videojátékos mobilból Budapestre, a készüléket ugyanis addig nem forgalmazzák Magyarországon, amíg el nem indul idehaza is a fizetős Android Market. A telefont így egyelőre csak különlegességként vehettem kézbe a bemutatón, de ez több szempontból is meglepő élmény volt.

A gyári termékfotók alapján ugyanis valamiért egy kicsit vaskos, esetlen mobil benyomását keltette, talán azért, mert a mai okostelefonok formavilága mellett nagyon idegennek hatottak a Playstation konzolokról ismert vezérlőgombok, amelyekről nekem leginkább a kicsit bumfordi kontroller jut eszembe. A készülék viszont nagyon kecses, ugyanazt az áramvonalas formavilágot képviseli, mint a legújabb Xperia-telefonok. Ezek után leginkább az volt a kérdés, hogy a gombok nem túl finomak-e, vagyis lenyomásra, érzetre mennyire adnak pontos visszajelzést – a kontroller bumfordisága ugyanis a nappaliban ezt a célt szolgálja. A játékvezérlőt az ember jól meg kell, hogy tudja markolni, és úgy kell viselkednie, hogy bírja a nyomkodást, ne csússzanak le róla az ujjak, és meg lehessen feledkezni róla, miközben a játékba belemerülünk.

A Sony Ericsson tervezői, úgy gondolom, jól eltalálták az arányokat a Playstation-mobilon. A lapos, ezüstszínű műanyag burkolatból csak a vezérlőgombok állnak ki, amelyekre ugyanolyan gyorsan rátalálnak és ráállnak az ember ujjai, mint a hagyományos kontrolleren, vagy a PSP-n. A kisebb vezérlőgombok, a menügomb, a startgomb és a select billentyű teljesen egy síkban van a kezelőfelület lapjával. Bár a telefon egészében finom, légies szerkezetnek tűnik, a domborított alsó lapjának köszönhetően stabilan kézre áll, és a billentyűk is elég masszívak. Semmi nyüszögés, semmi recsegés nincs, miközben játszunk vele.

A gombok között két, hüvelykujjra méretezett érintőfelület van, amelyek némelyik szoftvernél – például a focis játékban – praktikusabbak, mint az iránybillentyűk. Ezek kicsit be vannak mélyítve, hogy az ember ujja ne tudjon lecsúszni róluk, és két kis pöcök segíti a középpontjuk kitapintását. A kezelőfelület olyan jó, hogy a próba során én teljesen bele tudtam mélyedni a játékok nyomkodásába – bár az első próbálkozások főleg a kezelés kiismerésével teltek.

A mobilon a játékok a többi alkalmazás közé kerülnek a hagyományos alkalmazásmenüben, de amikor kinyitjuk, vagyis szétcsúsztatjuk a készüléket, egy külön játékválasztó menü tűnik fel. A bemutatón a Fifa 2010-et, egy Bruce Lee-s verekedős játékot és egy űrhajós lövöldözőst próbáltam ki. Ennek során rögtön szembesülnöm kellett vele, hogy a hagyományos konzoljátékokhoz hasonlóan felépülő szoftverek kicsit több gyakorlást igényelnek, mint az általában szándékosan egyszerű érintős sikerjátékok, főleg azért, mert a Playstation-gombok játékról játékra rendszerint kicsit más funkciót töltenek be. Ennek megfelelően az Xperia mobilon pont olyan élmény játszani, mint egy PSP-n. A telefon 4 hüvelykes képátlójú kijelzője sem sokkal kisebb, mint a hordozható játékgépé.

A különbség csak annyi, hogy itt néha hozzányúlhatunk az érintőképernyőhöz is, mivel sokszor választhatunk, hogy a menüben lépkedve, vagy közvetlen érintéssel szeretnénk kiválasztani valamilyen funkciót. A kipróbált szoftverek villámgyorsan töltődtek be és futottak a készüléken, vagyis erre nem lehet panasz, a kijelző képe pedig nagyon szép és éles. A gondtalan működést valószínűleg elősegíti majd, hogy a Sony Ericsson exkluzív megrendeléseket adott a szoftverfejlesztőknek a telefonra való fejlesztésre, így lesznek olyan játékok, amelyek elsőként, vagy kizárólag az Xperia Play-re jelennek meg.

A Play mellett megjelenő többi Xperia-modell kapott HDMI-csatlakozót is, de a játékos telefont ilyennel nem látták el: csak a mikro-USB-s töltőaljzat és egy jackcsatlakozó van rajta alul a fülhallgatóhoz. A Sony Ericsson új androidos kezelőfelülete is gyors, és újdonság, hogy a kezelőgombok némileg megváltoztak. A korábbi, egyedi szögletes ikonok helyett a Play-en a hagyományos androidos ikonok találhatók. A készülék ugyan nagyon jól sikerült, de a dolognak megvan az a buktatója, hogy egy elavult koncepciót próbál újra életre kelteni. Miközben napjainkban az okostelefonból lett játékplatform, addig a Playstation-mobil egy játékkonzol-okostelefon hibrid. Ezzel pedig eleve csak a vásárlóközönség kisebbik részére céloz, hiszen kimondottan a játék kedvéért kevesen vesznek mobilt, és bár a Play árát még nem lehet tudni, csak annyit, hogy a prémium árszegmensben lesz majd. A külföldi portálokon megjelent információk szerint Európában 500 euróba kerül majd, ami jelenlegi árfolyamon 134 ezer forint, áfa nélkül.

Ehhez jön még persze az ár, amit az exkluzív játékokért ki kell fizetni, bár a gyártó ígérete szerint a készülékeket szoftverekkel feltöltve dobják majd piacra. Mindezek ellenére meg lennék lepve, ha nagy siker lenne belőle. Bár az adottságai megvannak hozzá, de amit nyújt, az már nem elég extra, az Android-platform pedig játékra konzolos kezelőgombok nélkül is elég jó.

• A modell részletes specifikációit lásd a Sony Ericsson weboldalán, itt.

Nem árt néha kimozdulni a monitor elől, az ország pedig számtalan olyan múzeumot, bejárható raktárat, helyet tartalmaz, ami megdobogtatja egy kütyümániás, egy geek vagy akár egy elszánt technológus szívét is. Ezzel a bejegyzéssel induló Geekturiszt sorozatunkban minden hétvégén ajánlunk egy újabb célpontot.

Sosem szokták elhinni, de Budapest egyik legmenőbb múzeuma a Várban található Telefónia Múzeum. Az épületet már megtalálni is kalandos, mert hétvégén az Országgyűlés utcából nyíló kapu és egy palota kertjén keresztül lehet bejutni.

A múzeum az 1985-ben leszerelt Vár Mellékközpont szobáiban van, sőt a középső kiállítóteremben megtalálható az egykor ezerhatszáz fővonalat és ezernyolcszáz ikerállomást kiszolgáló két ember magas rotary berendezés is. A géphez mese is jár, elég egy dologra rákérdezni és a teljes magyar telefonrendszer működését elmesélik az embernek.

A Telefónia nem a hagyományos múzeumi hangulatot árasztja, a tárgyak nagy részét meg lehet tapogatni, a kagylókat fel lehet emelni, a teremőr néni még a telefonközpontot is bekapcsolja, ha szépen kérjük. Kérni pedig érdemes, a középső termet elfoglaló rotary központ a múzeum lelke, a motorok zúgnak, tárcsázáskor egyre közelebbi érintkezők csattannak össze, majd meghalljuk a jellegzetes búgást a kagylóban. A kiállítóterem két sarka tudja is hívni egymást, azon az igazi zúgós, zajos régi fajta telefonvonalon.

Az öreg központ mellett meg lehet nézni a különböző, egyre vandálállóbbra tervezett utcai telefonokat, szép gyűjtemény volt a mára eltűnt, csipogónak csúfolt személyi hívókból, és korai téglamobilokból. A történelem iránt érdeklődők IV. Károly király, Horthy és Kádár János főnök-titkári telefonkészülékét is megtapogathatják.

A múzeum reggel tíz és délután négy közt van nyitva hétfő kivételével minden nap. A felnőtt belépő négyszáz, a diák kétszáz, a családi jegy pedig nyolcszáz forint, szóval a buszjegy drágább, ami felviszi a csapatot a várba.

Ugyan nem termék, csak egy ügyes hack, a bluetooth kesztyűt mégis szívesen kipróbálnánk. Rachel, az Instructables barkácsoldal egyik alapítója és vezető fejlesztője által összerakott kézrevaló nem csak a tenyeret melegíti, hanem hívások fogadására is alkalmas. A kiegészítőhöz Rachel egy hagyományos headszetet boncolt szét és varrt bele a kesztyűbe. Egyedül a hívás fogadása gomb igényelt némi forrasztgatást, de a fotók alapján még a legbotkezűbb barkácsolónak sem okozhat gondot a művelet. Otthon legyártható az egész.

A bluetooth kesztyű csak az első lépés egy új és érdekes periféria kialakulásának útján. A következő verzióból ki lehetne spórolni a gombot, sokkal elegánsabb lenne, ha a telefonkagylót formázó kisujj és a hüvelykujj mozgására fenné fel a telefont. Az igazán sci-fi verziótól pedig azt várjuk, hogy a kesztyű is tűnjön el, elég lenne két gyűrű a mikrofonnal és az apró hangszóróval.

Nem csak a legújabb drága okostelefonok nyújthatnak segítséget földrengés vagy egyéb természeti csapás esetén: ingyenes sms-riasztás akár a legrégebbi készülékekről is igénybe vehető. Ugyanakkor a modern, gyorsulásérzékelővel is felszerelt okostelefonok már a legkisebb földmozgások esetén jelezni tudnak, így használójuk nagyobb eséllyel menekülhet ki házából élve. Létezik földrengést előrejelezni képes applikáció is, de ennek működésére senki sem vállal garanciát.

Az olcsó mobil sms-ben jelzi a veszélyt

SMS-ben és e-mailben képes természeti katasztrófákra figyelmeztetni a Globális Katasztrófariasztási és Koordinációs Rendszer, rövidebb nevén GDACS. Bár az ENSZ és az Európai Unió által működtetett angol nyelvű honlap külsőre a kilencvenes évek végének internetes portáljaira emlékeztet, próbánk során hibamentesen működött.

A www.GDACS.org nem csupán földrengésekre tudja figyelmeztetni a felhasználókat, hanem árvizek, ciklonok, vulkánkitörések bekövetkezte esetén is közel valós időben képes riasztásokat küldeni. Az GDACS automatikus monitorozó rendszerekből származó adatok nyomán küld figyelmeztetéseket, emberi beavatkozás nélkül.

Fapados mobilon is képes riasztani SMS-ben a GDACS rendszere

A regisztráció után létrejövő profiloldalon megadható mobilszám is az email cím mellett, így SMS-ben is kaphatunk figyelmeztetést. Ugyanitt lehet kiválasztani azt is, hogy mely régió katasztrófariasztásait szeretnénk megkapni: ha Magyarországon tartózkodunk, elegendő az európai régióra feliratkozni, hiszen ha az egész világot beikszeljük, akár óránként többször is kaphatunk figyelmeztetéseket is, hiszen bolygónk egy részén mindig történik valami.

A “My alert account” gombra kattintva bármikor megváltoztathatóak a beállítások, ami például akkor jöhet jól, ha egy másik földrészre utazunk: mivel a legtöbb mobilszolgáltatónál roaming esetén is ingyenesen lehet sms-eket fogadni, akár Amerikában vagy Ázsiában is díjmentesen lehet használni a katasztrófákról értesítő rendszert magyar mobiltelefonról.

Az sms-riasztásnál azért kifinomultabb módszerek is léteznek a katasztrófa-hírek beszerzésére, így például engeteg olyan alkalmazás létezik okostelefonokra, amelyek azoknak készülnek, akik tartanak a földrengésektől. A földmozgásokat nyilvántartó, azokról nagyjából valós időben tájékoztató alkalmazások mellett létezik a telefonok gyorsulásérzékelőjét felhasználó hobbi-szeizmográf és a katasztrófa esetére szóló tudnivalók szöveges tárháza is. Ilyen szoftverből iPhone-ra és Androidra is több tucatnyi létezik, s szinte mindegyikük az Amerikai Geológiai Szolgála (USGS) adatbázisból nyeri friss adatait mobilinterneten vagy wifin keresztül, a felhasználó által megadott időintervallumokban.

Földrengés telefonon

Az egyik legjobb androidos földrengés-rasztó app az Earthquake!

A Google Android szoftverét futtató okostelefonokra az Earthquake! nevű ingyenes applikációt érdemes telepíteni. Első indítását követően az elmúlt egy napban a világban lezajlott földrengéseket listázza a világ minden tájáról, ezért érdemes kapásból leszűkíteni a riasztások körét a tartózkodási hely maximum 350 kilométeres körzetére. Az applikáció a Google Térképen is meg tudja jeleníteni a földrengések epicentrumainak helyét.

Előrejelezheti a földrengést a mobil?

Habár a tudományos álláspont szerint a földrengéseket előre jelezni lehetetlen, azért az alkalmazásfejlesztők megpróbálkoznak rávenni a hiszékeny okosmobilosokat, hogy használják előrejelző rendszereiket - és Galilei példáján okulva akár még hihetünk is nekik. A “Földrengés Előrejelző Eszköz” (Earthquake Prediction Device) nevű, két dolláros alkalmazás például arra az állításra épít, hogy a földrengéseket megelőző órákban jelentősen megváltozik a Föld mágneses mezeje, azaz az iránytűk megőrülnek. Mivel az iPhone 3GS már tartalmaz ilyet, ennek segítségével az app igyekszik megjósolni a bekövetkező földmozgásokat - természetesen a szoftver leírásában is szerepel, hogy a jelzésből nem következik egyértelműen a földmozgás bekövetkezte és a fejlesztők nem vállalnak felelősséget semmiért.

Így kell túlélni

Katasztrófák idején virágzik a túlélés-üzlet, megnő a túlélési tanácsokat tartalmazó kisokosok forgalma. Természetesen okostelefonon is tanulmányozhatjuk a fontos tudnivalókat, amelyek között megtalálható az elsősegélynyújtási egyszeregy, például az iPhone-ra és Androidra is ingyenesen elérhető Survival Guide applikáció személyében

Ebben megtalálható óvintézkedések - angol nyelvű - leírása földrengés, lavina, szökőár, erdőtűz és hurrikán miatt aggódók számára, az evakuálás során okvetlenül bepakolandó javak listája és a háztartási vészterv (Household Emergency Plan) is. Ez többek között olyan fontos javaslatokat tartalmaz, minthogy minden telefon mellett legyen egy lista a vészhívószámokkal.

A könyvszerűen tanulmányozható alkalmazások arra nem igazán alkalmasak, hogy vész esetén ebből cselekedjünk improvizáció helyett, de aki minden eshetőségre készen akar állni, üres perceit jól töltheti a vész-tudás tanulmányozásával.

Már akkor csipog a mobil, ha csak kicsit rezeg a padló

Az okostelefonok többsége tartalmaz olyan apró érzékelőt, amely a telefon saját térbeli helyzetének változását méri - ezzel téve lehetővé például a mindig megfelelő képernyő-tájolást vagy a játékok irányítását a készülék mozgatásával. Ez a gyorsulásérzékelő vagy giroszkóp meglepően érzékeny, amit ékesen bizonyítanak az applikáció-boltokban kapható zsebszeizmográfok.

A legkisebb rezgést is jelezni tudják a modern mobilok

Az iPhone-hoz elérhető iSeismo mindhárom térbeli koordináta mentén méri a telefon elmozdulását, mégpedig olyan érzékenyen, hogy ha letesszük a telefont az asztalra, amit aztán koppintással vagy óvatos lökdöséssel megrezegtetünk, a kijelző élénk grafikon-kitérésekkel reagál. Beállíthatunk hangriasztást is bizonyos rezgésnagyság elérése esetére, így aki azon aggódik, hogy a fejére zuhanó könyvespolc ébreszti, kérhet ébresztést például 3,5-es rengések mérésére, s még idejében menekülöre foghatja. Sajnos Androidra hasonló applikációt nem találtunk.

A világon eladott mobilok ötöde jogtalan másolata egy már létező készüléknek - nyilatkozta Esko Aho, a Nokia igazgatótanácsának tagja.

A kalóz telefonok nagyrészt Kínából származnak, ám nem csak Ázsiában forgalmazzák őket. Hamisított mobilt lehet kapni Latin-Amerikában, és Európa néhány országában is. Aho szerint a másolatok jelentős kárt okoznak a Nokiának, ami a kiadott készülékek száma szerint a világ legnagyobb mobilgyártója.

A Gartner piakutató cég elemzése szerint a márka nélküli mobilok és az okostelefonok térnyerésének köszönhetően 35 százalékkal nőtt a harmadik pénzügyi negyedévben a mobilok piaca. Az piackutató szerint a szürke zónába tartozó készülékek részesedése húsz százalék feletti.