Kezdetben a krimi olyan volt mint a rejtvény. Az olvasó minden - vagy legalábbis majdnem minden - nyomot megkapott, körülbelül azt tudta, amit a nyomozó is, és versenyzhetett vele. Aki ugyanolyan jól leplezte le a gyilkost, mint a detektív, az kicsit elégedettebben tette le a regényt. Ezt a hagyományt folytatják a Krimiestek játékai is, ráadásul ezekben a játékokban nem is kényszerülünk Watson szerepébe. Az előző alkalommal azt deríthették ki a belvárosban elrejtett fejtörőket megoldó játékosok, hogy ki ölte meg a fővárosi zenekar hegedűsét.

A játék során egymás után fűzött nyomokat kell megkeresni és megfejteni a csapatoknak. Rejtvények, műveltségi kérdések, gyenge kódok várják azokat, akik a mostani krimijátékban részt akarnak venni. Papírra és tollra mindenképpen szükség van, és az sem árt, ha van nálunk fényképezőgép.

Ha a fejtörőt sikerült megoldani, akkor a nyomokat már nem nehéz felderíteni. Farostlemezre nyomtatott, régi papírt idéző táblákat kell keresni, amelyeket bilincs rögzít egy táblához, kerítéshez, korláthoz. Ha más nem, a nyom környékét megszálló többi csapat biztosan elárulja az új útmutatás helyét.

Az elinduláshoz szükséges rejtvény így hangzik, az első nyomot szombat délelőtt tíz órától kell keresni:

Mintha kijönnénk a bejáratán az Állatkertnek egyenest,
Átkelünk az úton, s balra fordulunk, de rögvest.
Megteszünk még pár lépést és jobbra a teraszon,
boldogan észleljük: ott függ a bilincs és rajta a nyom.

A nevezési díj személyenként kétszáz forint, ennél csak az ugróiskola olcsóbb szórakozás. (Egy tizenkettes doboz fehér Koh-i-noor kréta körülbelül négyszáz forintba kerül.)