Letöltendő

Tele van a város... technikatörténettel. A Múzeumok Éjszakája alkalmából rengeteg régi gépet, technológiai érdekességet, máskor nem látható egzotikumot nézhetünk meg, csak ügyesen kell válogatni.

Még számítógépek sem voltak - sőt még másik hősünk, Charles Babbage sem kezdett el mechanikus számológépén dolgozni -, amikor Joseph Marie Jacquard francia takács kitalálta, hogyan lehetne gyorsítani a szövést. Automata, programozható szövőgépet készített, ami lyukkártyák sorozatáról olvasta be, hogy milyen mintát szőjön. A módszer nem volt teljesen eredeti, két korábbi francia szövőmester is próbálkozott lyukkártyával, ám a Jacquard gépe volt az első, ami emberi felügyelet nélkül tudott működni.

A Múzeumok Éjszakájának logikus kezdőpontja az Óbudán található Textilmúzeum, ahol nem csak egy Jacquard-gépet lehet megnézni, de Bacsek István takácsmester be is mutatja működés közben a masinát.

A XIX. század MSN-je

Az égegyadta világon minden a távíróval kezdődött: legalábbis minden fontosabb dolog, amit ma is használunk. A távíró volt az első igazán gyors aszinkron üzenetváltási mód, itt találták ki azokat a rövidítéseket és kódokat, amelyekkel pár pengővel, centtel, pennyvel le lehetett tornászni az üzenetek árát. A mai chatszleng nem is huszadik századi találmány, már száz évvel korábban is használták, csak az xxx (kisses) helyett azt küldték 88, azaz Loves and kisses. A Múzeumok Éjszakáján a Postamúzeumban lehet megtekinteni A telegráftól az SMS-ig című kiállítást, ami a sürgönyről, a táviratozásról, a hazai hírközlő rendszerekről szól. 

A listán nem találom a Telefónia múzeumot, pedig az is kötelező zarándokhely. Szombaton vagy vasárnap érdemes meglátogatni, mert van kipróbálható telefonközpontjuk.

Játék a delejjel!

Sajnos differenciálgépet nem találunk Magyarországon, legközelebb a londoni Science Museumban lehet megnézni Babbage mechanikus számítógépét. A hiányon felülemelkedve a belvárost, azon belül pedig az Elektrotechnikai Múzeumot ajánlom következő célpontnak. A Kazinczy úti épületben az elektromosság hőskoráról szóló kiállítást és a miniatürizálás kora előtt készült elektromos háztartási eszközöket nézhetünk meg. Külön öröm, hogy a remek békebeli cégnevekhez - Standard, Egyesült Izzó! - tartozó plakátokból is van kiállítás.

Hasonló témával készült az Országos Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytára is, gépmodellek, a Camera Obscurától a Polaroidig tartó fényképezéstörténeti kiállítás várja a Prielle Kornélia utcára látogatókat. Aki kinéz a város szélén található intézménybe, mindenképpen köszönjön az ország egyik első nagyszámítógépének, az Ural-2-nek is.

A hőskorhoz kapcsolódik a kalandos sorsú Lev Szergejevics Tyermen professzor találmánya, az érintés nélkül is üzemeltethető villamos hangszer, a theremin. A földöntúli hangok kiadására képest szerkezetet az OSA Archívumban lehet megtekinteni: Najmányi László fog koncertet adni rajta.

Rádió- és tévétörténet a belvárosban

Remek márkanevekkel - ezúttal: Telefunken, Terta, Fővárosi Finommechanikai Vállalat, BRG, Standard, Radiola - folytatjuk a túrát. A nyolcadik kerületi Pollack Mihály téren nyílt meg a rádiózás és televíziózás történetét bemutató múzeum. Nagy érzékenységű MTI-s rádió, telex, régi stúdiók, száz éves vevőkészülékek, amik magukon hordozzák a kor ízlésének jegyeit. Egyedül Marcal János segédtiszt és a csukott bútorszállító hiányzik a tárlatból.

Operációs rendszer egy maréknyi floppyn

Vannak tárolt programjaink lyukkártyán, működő mechanikus gépeink, folyó villanyáramunk és még nincs éjfél? Akkor a cselesen a Közlekedési Múzeumban elrejtett DOStalgia kiállításra még biztosan van idő. A harmincadik évébe lépő PC-t ünneplő tárlaton DOS-os játékokkal lehet játszani és régi számítógépeket lehet megtapogatni. A kiállításon nem csak az IBM által gyártott gépek találhatóak meg, hanem a klónok is, például az első hazai PC, a Proper.

Budapesten az összes múzeumba érvényes belépő 1400 forintba kerül, a gyermekjegy ára 600 forint.

(foto: wikipédia, postamúzeum)

Kezdetben a krimi olyan volt mint a rejtvény. Az olvasó minden - vagy legalábbis majdnem minden - nyomot megkapott, körülbelül azt tudta, amit a nyomozó is, és versenyzhetett vele. Aki ugyanolyan jól leplezte le a gyilkost, mint a detektív, az kicsit elégedettebben tette le a regényt. Ezt a hagyományt folytatják a Krimiestek játékai is, ráadásul ezekben a játékokban nem is kényszerülünk Watson szerepébe. Az előző alkalommal azt deríthették ki a belvárosban elrejtett fejtörőket megoldó játékosok, hogy ki ölte meg a fővárosi zenekar hegedűsét.

A játék során egymás után fűzött nyomokat kell megkeresni és megfejteni a csapatoknak. Rejtvények, műveltségi kérdések, gyenge kódok várják azokat, akik a mostani krimijátékban részt akarnak venni. Papírra és tollra mindenképpen szükség van, és az sem árt, ha van nálunk fényképezőgép.

Ha a fejtörőt sikerült megoldani, akkor a nyomokat már nem nehéz felderíteni. Farostlemezre nyomtatott, régi papírt idéző táblákat kell keresni, amelyeket bilincs rögzít egy táblához, kerítéshez, korláthoz. Ha más nem, a nyom környékét megszálló többi csapat biztosan elárulja az új útmutatás helyét.

Az elinduláshoz szükséges rejtvény így hangzik, az első nyomot szombat délelőtt tíz órától kell keresni:

Mintha kijönnénk a bejáratán az Állatkertnek egyenest,
Átkelünk az úton, s balra fordulunk, de rögvest.
Megteszünk még pár lépést és jobbra a teraszon,
boldogan észleljük: ott függ a bilincs és rajta a nyom.

A nevezési díj személyenként kétszáz forint, ennél csak az ugróiskola olcsóbb szórakozás. (Egy tizenkettes doboz fehér Koh-i-noor kréta körülbelül négyszáz forintba kerül.)

"Itt ülök a Mikszáth téren, egy csilis sört iszom, a következő pedig egy meggyes lesz, nem jössz le" - hallatszik át a szomszéd asztaltól, és bár nem illik, bőszen bólogatunk. A Zappa teraszán telefonáló férfi nem hazudik, egy egy pohár piros és egy pohár borostyánsárga ital pihen előtte. Fél-egy óráig nem kell kimennie sorbanállni valamelyik kézműves söröket árusító csap elé. A téren pénteken és szombaton zajlik a Főzdefeszt, az első hazai kézműves sörfesztivál.

Szögezzük le az elején: sörözni hihetetlenül geek dolog, ha az ember rendesen csinálja. Nem az, amikor az ember bemegy az első kocsmába és kéri a korsó Sopronit, hanem a kisüzemi sörök levadászása. Aki tudja, hogy hol lehet a városban köleses sört kapni (Blaha Lujza sarok, nemzeti "lakókocsibolt"), hol vehetjük le a polcról a Békés közepén főzött Black Rose stoutot vagy meggyes sört, az megérdemli, hogy megsüvegeljék. A tanulási görbe egyébként nem meredek, remek blogok fogalkoznak az országon belül és a közvetlen környéken (Rozsnyó!) főzött sörökkel.

A hosszú sor az igazán jó sör jele

Az első lépések megtételéhez remek alkalom a pénteken kezdődött és szombat éjfélig tartó Főzdefeszt. Olyan söröket lehet végigkóstolni, mint a kísérletező hajlandóságú Pivovarsky Dum csalános, a kaszált fű érzetét hozó, söre, a Felsőzsolcai Serforrás aszút is tartalmazó kortya, a rozsnyói Kaltenecker csilis, málnás és barna füstös söre, vagy a fentebb is emlegetett békésszentandrási remekek. Átlagosan 300-350 forintba kerül egy pohár ital, a korsóért pedig ötszáz forintot kérnek a legtöbb helyen, azaz pont annyit, amennyit egy átlagos sörért is elkérnek a városban. A szokásos csapoltakkal szemben viszont a Főzdefeszten minden pohár felfedezés, kaland, izgalom.

Cseresznyés és csalános sör is van

Az igazi rajongók, akik előtt csak kalaplevéve tudunk állni, az otthoni főzéssel is megpróbálkozhatnak. Egy mikro sörfőzdénél  is kisebb házi főzdét már huszonpárezer forintból is össze lehet rakni. Amennyiben pedig sikeres söröket sikerül főzni, nyitva a (nehéz út) a növekedés felé. A békésszentandrási főzde csapjánál mesélte a főzőmester, hogy egyszerű lager világos sörökkel nem érdemes kísérletezni. A nagy sörgyárak lefedik azt a piacot. Különlegességekkel - például a Főzdefeszten is megkóstolható számos barna és félbarna sörrel - azonban talpon lehet maradni.

A főzdefeszt szombat éjfélig tart, az este hattól érkezőknek zene is szól a sorbanálláshoz. A látogatást nem tudom eléggé ajánlani, legalábbis úgy nem, hogy ne váljon szerelmeslevéllé a kisipari sörfőzéshez. A Geekturiszt jövő héten visszatér az árnyékos múzeumokhoz, poros ipari műemlékekhez, addig jó sörözést.

A térképről ugyan nem kell lemenni, de eléggé a város szélén van a Magyar Műszaki és Közlekedési múzeum tanulmánytár nevű épülete. Az elsőre nem sok jót ígérő okkersárga raktárépület csodálatos dolgokkal van tele. Mobileum nevű földszinti kiállítása megtapogatható gőzgépek, traktorok, ipari- és hadi eszközökből származó motorokat kínál, a fenti részben pedig fényképezőgép-, számítógép-, műszer és rádiógyűjtemény található.

Az orosz gigász és őrzője (fotó: Ránki Dániel, [origo])

A salgó polcokból álló rácsos, üveges vitrinek számtalan különlegességet rejtenek. Az egyikben polcon még Gömböc egyik példánya figyel, a másikon már egy antik Leica fényképezőgépet és orosz klónjait találjuk. Kicsit hátrébb a tévéhíradó elején is látható óriási tévékamerát és egy filmes vágóasztalt lehet körüljárni. Az igazi kincseket a múzeum leghátsó terme őrzi: itt található az gigászi orosz Ural-2 elektroncsöves számítógép egy része, Kozma László számítógépe és az ország első tanulásra képes kibernetikus állata, a szegedi katicabogár.

A múzeumot vonzó geek úticéllá tevő tényezőt nem a tárlókban kell keresni, hanem a tárgyak között sétálva. Képes Gábor muzeológus rendíthetetlenül szervezi a speciális tanulmánytári szombati programokat. Hol a Primo számítógép tervezői mesélnek C64 magyar kihívójáról, hol Muszka Dániel mutatja be a szegedi katicabogarat, hol pedig sci-fi írók, mondják el, mit hozhat a jövő. Ezen a hétvégén ez utóbbira kerül sor, többek között Kovács Tücsi Mihály, a Galaktika tudományos szerkesztője és Sárdi S. Margit sci-fi kutató tart előadást. Akik csak délután érnek rá, azok 15:20-kor a mindig szórakoztató Kollárik Péter műfordítónak, a régi szörnyfilmek legnagyobb rajongójának előadására ülhetnek be.

Nem írógép, billentyűzet Kozma gépéből

A felnőtt jegy 500, a gyermek és nyugdíjas jegy 250 forintba kerül. A múzeum vasárnap és hétfő kivételével minden nap nyitva van reggel tíz órától délután ötig. Érdemes valamelyik szombaton felkeresni, akkor extra programok is szoktak lenni.

(fotó: Ránki Dániel)

Fukushima ide vagy oda, az atomreaktor az emberiség egyik csúcsteljesítménye. Ilyen még a nemzetközi űrállomás, meg előtte a MIR, a SkyLab, a nagy naperőművek, meg persze a vasút, de arról már volt szó itt a Geekturisztban. A fentiektől abban különbözik az atomreaktor, hogy azt meg tudjuk nézni anélkül, hogy ki kellene mozdulnunk Budapestről.

Világszinten is ritkaságnak számít a tanulók által is kezelhető oktatóreaktor

Úticélunk, a BME oktatási atomreaktora az egyetem lágymányosi kampuszán található az R, T és H épületek - amely betűk az egyetemi pletyka szerint a Rákosi, Tudás, Haladás szavakat rejtik - mögött lapul meg a földbe ásva. Csak egy gombaforma íves tető látszik ki belőle, ami inkább emlékeztet egy bányaváros modern buszmegállójára, mint reaktorépületre.

A táblát és feliratok ötven évvel korábbi korszakot idéznek

Bent először egy elvben harminc perces, de dinamikusan hosszabbodó előadást kell meghallgatni a reaktorok működéséről, csak utána vezetnek körbe. A túra érinti a vezérlőfülkét, a reaktor tetejét, ahonnan bele lehet bámulni a kamrába, és a csőposta rendszer indítóállomását, amivel kísérleti anyagokat lehet juttatni a reaktormagba. A legmeglepőbb része a túrának, hogy az épület, a vezérlő, a táblák magukon viselik a hatvanas évek végének - például táblák az ajtókon - a nyolcvanasok - műszerfeliratok - stílusjegyeit, és természetesen ott vannak a kilencvenes és kétezres évek modern számítógépei is. Érezni, hogy itt nem az aktuális csúcstechnológia, hanem az iparrá szelidített tudomány dolgozik.

A fény jelzi, hogy működik a reaktor (foto: reak.bme.hu)

Belépőjegy nincs, de a látogatást jó előre meg kell szervezni, ráadásul rá kell áldozni legalább egy fél szabadnapot is, de bőven megéri. A látogatást megelőző hét szerdájáig kell jelentkezni a reak.bme.hu/latogatas oldalon megadott e-mail-címen, legalább tíz és legfeljebb húsz főből álló csoportot kell vinni - ezt egy Facebook eseménnyel körülbelül húsz perc összetrombitálni.

A Geekturisztban ajánlott retrókonzol és kvarcjáték kiállításra kilátogatott István Kovács, a berlini magyar tévé riportere is. A tévés újságíró tisztázta, hogy meddig az Amiga, hogy könyörületesek-e a játékosokkal a több mint harminc éves játékok, és hogyan lehet vigyázni a régi rádiók gombjaira.

Kötelező program játszani menni a Csokonai művházba!

Ha lenne geekigazolvány, az éves kvarcjáték és retrókonzol kiállítás meglátogatásához kötnénk a kiállítását. Aki elment a Csokonai művházba - a magyar számítógépes kultúra egyik bölcsőjébe - az egész évben büszkén lengethetné a plasztikkártyát, a többieknek viszont várnia kellene egy évet. A követelmény még csak nem is szigorú, ennyire jó játékos rendezvény nem szokott év közben lenni. Bűn kihagyni.

Természetesen lesz Commodore és Spectrum is

A teljes dicső nevén III. Retro video- és kvarcjáték kiállítás nevű rendezvényen az összes olyan gépet meg lehet nézni, amire a nyolcvanas-kilencvenes évben vágyni lehetett, és amikről még lehetett álmodni. Ezek mellett Szakács "Sakman" Gábor és barátai gyűjteményéből pedig olyan vasak is előkerülnek, amiknek a létezéséről akkor nem is tudtunk: Dreamcast fejlesztői gép, Coleco őskonzolok, Nintendo kvarcjátékok, és persze a szent grál, az első konzolok egyike az Odyssey. És úgy mellkesen egy sor 8bites számítógép, egy kisebb teremnyi kvarcjáték.

Nem volt ám minden kvarcjáték zsebrevágható, ezt két kézzel kell fogni

A bámészkodás mellett persze ki is lehet próbálni a gépek nagy részét. Egy éve Mortal Kombatban vertek meg, aztán Aladdinban bizonyítottam be, hogy a régi reflexek még csak megvannak valahol. Idén játéktermi gépekkel és fliperekkel bővül a rendezvény. A kiállítás Facebook eseményének faláról azt is lehet tudni, hogy a gépek free playre lesznek állítva: azaz nem kell beléjük szórni a százasokat, ingyen adják a golyót.

A Csokonai Művelődési Központ az Eötvös utca 64-66 alatt található a Rákospalotán. A felnőtt belépő 500, a gyerek 300 forintba, a családi jegy pedig 1300 forint. A kiállítás április másodikán és harmadikán reggel tíztől este hatig van nyitva.

(fotó: Pályi Zsófia, [origo])

A pesti múzeumok közül a Vasúttörtéti park kapott a leggyorsabban észbe, és március 12-ével fel is ébredtek a téli álmukból kinyitottak a télszünet végével. Az alapvetően kisgyerekes programként számontartott múzeum két-három óra mászókázást kínál bármelyik felnőttnek. A megmászható vasak mellett ráadásul vannak olyan mozdonyok (egy gőz és egy dízel), amit vezetni is lehet.

Az öreg mozdonyok mellett modern felszereléssel is lehet játszani, a látogatók beülhetnek a MÁV szimulátorába is, amiben nem csak 800 méter pálya áll rendelkezésükre. A gép nem egy egyszerű PC, a vezetőfülkét egy V63-as "Gigant" mozdonyból alakították ki, kattog, világít, megremeg, olyan, mint az igazi. Ráadásul 140-el lehet vele repeszteni a pályán. (Korábbi Techbázis videó a szimulátorról.)

A kisgyerekes örömök kiélésére szolgál a mozdonyforgató is - minden rendezőpályaudvar dísze - amin egész órakor ingyen lehet körbeforogni. A magában kicsit monoton program közben bemutatják a vágányokon parkoló mozdonyokat, amiből megtudhatjuk, hogy nem minden a kommunista ipar remeke, amin vörös csillag van.

Aki ezen a hétvégén kihagyja a vonatok meglátogatását - például mert hozzám hasonlóan a belvárosban próbálja kinyomozni a Krimiestek feladványát - az a következő szombaton Mozdony Matinén vehet részt az ország legöregebb gőzmozdonyaival.

A Vasúttörténeti Parkban a belépőjegy (felnőtteknek 1100 forint, gyerekeknek 4 éves kor felett 400 forint) mellett számtalan extráért lehet fizetni. A mozdonyvezetés egy ezresünkbe kerül, hajtányt ötszáz forintért próbálhatunk ki, a kiemelt rendezvényeken működő - amúgy csak körberajongható - Csajka sínautó használata pedig fejenként ötszáz forintba kerül. A múzeum reggel tíztől délután háromig van nyitva.

Nem árt néha kimozdulni a monitor elől, az ország pedig számtalan olyan múzeumot, bejárható raktárat, helyet tartalmaz, ami megdobogtatja egy kütyümániás, egy geek vagy akár egy elszánt technológus szívét is. Ezzel a bejegyzéssel induló Geekturiszt sorozatunkban minden hétvégén ajánlunk egy újabb célpontot.

Sosem szokták elhinni, de Budapest egyik legmenőbb múzeuma a Várban található Telefónia Múzeum. Az épületet már megtalálni is kalandos, mert hétvégén az Országgyűlés utcából nyíló kapu és egy palota kertjén keresztül lehet bejutni.

A múzeum az 1985-ben leszerelt Vár Mellékközpont szobáiban van, sőt a középső kiállítóteremben megtalálható az egykor ezerhatszáz fővonalat és ezernyolcszáz ikerállomást kiszolgáló két ember magas rotary berendezés is. A géphez mese is jár, elég egy dologra rákérdezni és a teljes magyar telefonrendszer működését elmesélik az embernek.

A Telefónia nem a hagyományos múzeumi hangulatot árasztja, a tárgyak nagy részét meg lehet tapogatni, a kagylókat fel lehet emelni, a teremőr néni még a telefonközpontot is bekapcsolja, ha szépen kérjük. Kérni pedig érdemes, a középső termet elfoglaló rotary központ a múzeum lelke, a motorok zúgnak, tárcsázáskor egyre közelebbi érintkezők csattannak össze, majd meghalljuk a jellegzetes búgást a kagylóban. A kiállítóterem két sarka tudja is hívni egymást, azon az igazi zúgós, zajos régi fajta telefonvonalon.

Az öreg központ mellett meg lehet nézni a különböző, egyre vandálállóbbra tervezett utcai telefonokat, szép gyűjtemény volt a mára eltűnt, csipogónak csúfolt személyi hívókból, és korai téglamobilokból. A történelem iránt érdeklődők IV. Károly király, Horthy és Kádár János főnök-titkári telefonkészülékét is megtapogathatják.

A múzeum reggel tíz és délután négy közt van nyitva hétfő kivételével minden nap. A felnőtt belépő négyszáz, a diák kétszáz, a családi jegy pedig nyolcszáz forint, szóval a buszjegy drágább, ami felviszi a csapatot a várba.