Fél éve jelent meg a mozgásérzékelős játékvezérlők új generációja, a Microsoft Kinect és a Sony Move. Mindkét cég az általuk korábban lefitymált Wii megoldását vette alapul, de saját képükre formálták az ötletet. A Kinect különlegessége, hogy a játékos mindenféle kontroller nélkül, pusztán a mozdulataival tudja irányítani a képernyőn megjelenő figurát. A Move által nyújtott élmény közelebb van a Nintendo Wiimote-hoz, ám a PlayStation 3 célközönségének számító hardcore játékosokat megcélzó, nagy költségvetésű játékoknál is használható az egyébként nagyon pontos célzásra képes eszköz.

Annak ellenére, hogy az első pár hónapban megjelent játékok szinte semmilyen újdonságot nem hordoztak, a két vezérlő hatalmas sikert aratott. A Kinect már tízmillió eladott példány felett jár, és ezzel a leggyorsabban fogyó szórakoztató elektronikai készülék címét is elhódította, a Move alig valamivel lemaradva, nyolcmillió eladott példányra lehet büszke. Az új eszközök sikeresek, a nagy kérdés, hogy a bevált sablonok mellett mikor érkezik olyan újító, innovatív játék, amely valóban új színt hoz a mozgásalapú játékok, és általánosságban a videojátékok palettájára.

Túllépni az alapokon

A Sony az EyeToy nevű kamerájával, a Nintendo pedig a Wii-re kiadott programokkal sikeresen lefektette az alapokat, évek óta ugyanarra a néhány receptre épülnek a játékosokat mozgásra serkentő címek. A jelenlegi toplistákon ugyanúgy sport-, fitnesz- és táncos játékok szerepelnek, mint tavaly vagy az azt megelőző évben. Az [origo] tudósítója Londonban, a Child of Eden című játék bemutatóján próbálta feltérképezni, milyen irányba indulnak a fejlesztők és kiadók, illetve, hogy várható-e komolyabb témát feldolgozó játékok megjelenése a Kinect vezérlőhöz.

Nehéz elmagyarázni a Rez ritmuslövölde lényegét, de könnyű ráérezni

A válasz megtalálásában az újkori polihisztornak számító Mizugucsi Tecuja próbált segíteni, aki korábban a legkülönfélébb játékstílusokban próbálta ki magát játéktervezőként, zeneszerzőként és szövegíróként. Miután elkészítette a Sega Rally-sorozat első két epizódját, Mizugucsi kísérletezgetésbe kezdett, mert nem szeretett volna a trendeket követő tucatjátékokat gyártani. Ahelyett, hogy újabb autóversenyzős játékot, vagy lövöldét tervezett volna, megalkotta a pszichedelikus, ritmusra lövöldözős Rez-t és a zenés Tetrisre emlékeztető, Japánban zajos sikert elérő Lumines című játékot.

Egy japán polihisztor pszichedelikus világa

A Rez egyfajta pszichedelikus, absztrakt lövöldeként is felfogható, a fő feladat gyakorlatilag a képernyőn megjelenő, legkülönfélébb ellenfelek megsemmisítése, de az élmény a látványhoz szorosan kapcsolódó zene miatt teljesen újszerű. A játék könnyedén beszippantja a fogékonyabb játékosokat, akik igyekeznek a ritmushoz legjobban passzoló sorozatokat lőni.

Képernyőfotó a játékból vagy pszichedelikus háttékép?

Mizugucsi a Rez alapötletéhez nyúlt vissza a Kinect megjelenése után. A júniusban bemutatkozó Child of Eden a Rez tökéletesített változata, melyben még fontosabb szerep jut a zenének, és az újszerű interakcióknak. Kezdetben azt is nehéz volt megállapítani, pontosan mi is a játékos feladata, de Mizugucsi rövid bemutatója az E3 szakkiállításon tisztázta ezt a kérdést.

Trance-karmesternek érezheti magát a játékos

A történet szerint az Eden nevű mesterséges világ lakójául szánt mesterséges intelligencia, Lumi veszélybe kerül, különböző vírusok támadták meg. A játékos ezeket a kártevőket hatástalaníthatja a virtuális térben repkedve, kezéből tüzelve. Az egyik kézzel egyszerre több ellenfelet lehet kijelölni és szétlőni, a másik kézzel pedig a játékos ellen támadást intéző bíbor színű lényeket lehet gyorsan hatástalanítani. Ha a játékos mindkét kezét egyszerre emeli a magasba, az egyfajta bomba aktiválásának felel meg, ekkor a képernyőn található összes kártevő egyszerre robban fel.

Formabontó a pályák kinézete a Child of Eden-ben

Az első pillanatban tanácstalan kalimpálásokkal próbálkozó játékos gyorsan ráhangolódik a zenére, és átlényegül egy trance-szimfónia karmesterévé. A Child of Eden-t nem csak játszani jó, azt is szórakoztató nézni, ahogy mások leintegetik az égről a vírusokat. Hogy igazán teljessé váljon az élmény, a játékos beletömheti a hagyományos, rezgőfunkciós vezérlőket a zsebeibe - akár mind a négyet -, amelyek együtt vibrálnak a zenével. Mizugucsi elárulja, a fő célkitűzése az volt, hogy a játékosok jól érezzék magukat játék közben, hogy euforikus élményben részesüljenek.

Tétova lépések az ismeretlenbe

A japán játékfejlesztő szerint az euforikus játékélmény kiváltása lehet az általa kedvelt és gyakorta alkalmazott új technológiák felhasználási módja. Nyitva az út a hagyományos műfajok, több évtizedes történetre visszatekintő játékfajták - például az első vagy harmadik személyű akció - adaptálása előtt, de ez az irány a kézzel is megfogható vezérlő miatt valószínűleg zsákutcába vezet. Az elmúlt években a Wii-re kiadott,  gyakorlott játékosokat célzó címek - mint például a Madworld - bukásai is ezt igazolják. Érdemes megpróbálni az adott technológia adottságait kihasználó, teljesen új élményt nyújtó játékokat kitalálni, ahogy ezt Mizugucsi teszi.

Egy kislánynak tűnő mesterséges intelligenciát védünk

Az utolsó lehetőséget az irányítási metódusok ötvözése a hagyományos stílusokkal és játékmenetekkel jelenti. A legjobb autószimulátorok között számon tartott Forza Motorsport 4-ben a komoly, a játékost érő erőhatásokat átadó kormánnyal és pedálokkal játszható mód mellett lesz légkormányos játékmód is. Az előbbi a profi játékosokat, a levegőben tekergetett kézzel, odaképzelt gázpedállal irányított mód pedig az amatőröket célozza.

Integetve lehet irányítani a Forza 4-et is

A Child of Eden is így lavíroz az alkalmi és a profi játékok  között húzódó határvonalon. Lövöldözős program, de mégis teljesen más élményt kínál, mint a hagyományos akciójátékok. Nem véletlen egyébként, hogy a megszokottól eltérő, kísérletező címeket kiadó francia Ubisoft jelenteti meg Mizugucsi új alkotását. Az Ubisoft a pénzt fialó Splinter Cell, a Prince of Persia és az Assassin’s Creed sorozatok mellett rekordszámban készíti az alkalmi játékosokat célzó Wii, és 3DS címeket, ezáltal pont azon a határvonalon mozognak, mint a Child of Eden.