Nem árt néha kimozdulni a monitor elől, az ország pedig számtalan olyan múzeumot, bejárható raktárat, helyet tartalmaz, ami megdobogtatja egy kütyümániás, egy geek vagy akár egy elszánt technológus szívét is. Ezzel a bejegyzéssel induló Geekturiszt sorozatunkban minden hétvégén ajánlunk egy újabb célpontot.

Sosem szokták elhinni, de Budapest egyik legmenőbb múzeuma a Várban található Telefónia Múzeum. Az épületet már megtalálni is kalandos, mert hétvégén az Országgyűlés utcából nyíló kapu és egy palota kertjén keresztül lehet bejutni.

A múzeum az 1985-ben leszerelt Vár Mellékközpont szobáiban van, sőt a középső kiállítóteremben megtalálható az egykor ezerhatszáz fővonalat és ezernyolcszáz ikerállomást kiszolgáló két ember magas rotary berendezés is. A géphez mese is jár, elég egy dologra rákérdezni és a teljes magyar telefonrendszer működését elmesélik az embernek.

A Telefónia nem a hagyományos múzeumi hangulatot árasztja, a tárgyak nagy részét meg lehet tapogatni, a kagylókat fel lehet emelni, a teremőr néni még a telefonközpontot is bekapcsolja, ha szépen kérjük. Kérni pedig érdemes, a középső termet elfoglaló rotary központ a múzeum lelke, a motorok zúgnak, tárcsázáskor egyre közelebbi érintkezők csattannak össze, majd meghalljuk a jellegzetes búgást a kagylóban. A kiállítóterem két sarka tudja is hívni egymást, azon az igazi zúgós, zajos régi fajta telefonvonalon.

Az öreg központ mellett meg lehet nézni a különböző, egyre vandálállóbbra tervezett utcai telefonokat, szép gyűjtemény volt a mára eltűnt, csipogónak csúfolt személyi hívókból, és korai téglamobilokból. A történelem iránt érdeklődők IV. Károly király, Horthy és Kádár János főnök-titkári telefonkészülékét is megtapogathatják.

A múzeum reggel tíz és délután négy közt van nyitva hétfő kivételével minden nap. A felnőtt belépő négyszáz, a diák kétszáz, a családi jegy pedig nyolcszáz forint, szóval a buszjegy drágább, ami felviszi a csapatot a várba.