A hollywoodi mozikat megszégyenítő látványt, egy butább sci-fire elég történetet és pazar lövöldözéseket kapnak, akik próbát tesznek a Crysis 2-vel.

A neve ellenére a Crysis 2 története kevés szálon kapcsolódik az előzményekhez. Új hőst, új fegyvereket, új helyszínt és teljesen új történetet kapunk. A Richard Morgan sci-fi szerző - akinek remek Takeshi Kovacs regényei magyarul is megjelentek - által írt sztori jóval fordulatosabb, mint a megelőző játékoké. A felépítése továbbra is a klasszikus mintát követi: hősünket, Alcatrazt rádión irányítja egy-egy segéd, így mindig tökéletes információkkal rendelkezünk a környezetünkről. Kicsit talán zavaró, hogy a Sherlock Holmes történetek mindenről később értesülő Watson doktorának a szerepe jut ránk, de nagyon kényelmes.

Szuperhőssé válunk

Míg a stratégiát a rádió mellett ülő barátunk diktálja, a taktikai rész a játékosra van hagyva: millió fegyver, a három üzemmódú nanoruha trükkjei és egy remek radar segíti ebben. Akár CELL kommandósok, akár a kötelező idegen harcosok jönnek is szembe vele, mind esélytelen.

Már a korábbi Crysis játékokban sem volt gyenge a katonánkra adott nanoruha. A speciális anyagból készült ruha emberfeletti erőt, gyorsaságot, golyólepergető páncélt vagy épp láthatatlanságot tudott kölcsönözni viselőjének. A Crysis 2 továbbfejlesztett páncélja taktikai elemzőmodullal is rendelkezik, ami tippeket ad a pálya leküzdéséhez, valamint a lelőtt idegenekből kivont biológiai mintát is be tudja olvasztani magába, ezáltal újabb szuperképességeket nyújtva. Ha összeadjuk a hatásokat, képességeket és a páncél által biztosított trükköket, arra juthatunk, hogy a katonánk nem kevésbé idegen, mint azok a lények, akikkel szembekerül.

Manhattan elpusztul

A játék legerősebb vonása, hogy a játékos végre kiszabadul a Csendes-óceáni szigetekről és a dzsungelből. A Crytek játékmotorjának fejlettségét remekül be lehetett mutatni a géppuskatűz által elkaszált pálmafákkal, tépetten hulló levelekkel és dzsippel széttiport kalyibákkal, de harci terepnek nem volt elég érdekes. Bezzeg az idegen vírustól fertőzött, teljesen kihalt, omladozó Manhattan tele van meglepetésekkel.

Egyszer tetőről tetőre ugrálva közelíthetjük meg a célpontunkat, máskor a csatornarendszert kihasználva támadhatjuk hátba a ránk váró kommandósokat, megint máskor pedig a város romos autópályáján zúzhatunk lövészpáncélossal. Keresztbe-kasba bejárjuk a filmekből, utazásokból ismert szigetet, minden sarkon van valami romos rácsodákoznivaló. A város ugyan nem lesz annyira a miénk, mint az Electronic Arts dicsőséges bukásában, a Mirror's Edge-ben. Szabad mászkálásra kevés lehetőség van, ezek is inkább arról szólnak, hogy az újabb autókat megnyitó slusszkulcsokat és egyéb gyűjtögetős elemeket megtaláljuk. Mégis minden korlátozás ellenére Manhattan a játék fő vonzereje.

Jobb, mint a valóság

A Crytek stúdió korábbi játékaiban is a fotorealisztikus megjelenítésre törekedett. A gyönyörű grafikának természetesen ára volt, a Crysist évekig használták a számítógépek teljesítményének összehasonlítására a játékosok. Amelyik gépen nagy részletességgel, csúcsra húzott effektekkel ment a szoftver, az jónak számított. A hardvert a Crysis 2 is szereti, cserébe a mozifilmeket is megszégyenítő látványt kínál a játékosnak.

A mozival való összehasonlítás nem csak a realisztikus grafika miatt állja meg a helyét. A játékot gyakran kaptuk azon, hogy valamit nagyon meg akar mutatni nekünk, hogy nagyon el akarja mondani a történetét. Előre programozott történések százai terelgetik a játékost a megfelelő irányba. A korábbi részekre jellemző teljesen elpusztítható, gyönyörűen elemeire hulló épületek, fedezékek a Crysis 2-ben is megmaradtak, ám sokkal okszerűbben esik szét ez a világ. A játék tizennyolc része akár tizennyolc sorozatrész is lehetne egy katonai sci-fiből, annyira kötött a történet.

Verdikt: ki kell próbálni

Ha nem várunk mély történetet a Crysis 2-től, akkor nem fogunk csalódni. Kellemes lövölde, amelyik időnként nagyon ki akarja venni a játékos kezéből az irányítást, hogy tetszelegjen egy kicsit önnön szépségében. Mivel a világ valóban gyönyörű, a grafika valóban lélekzetelállító, nem is lehet igazán haragudni érte. Már a lerombolt, idegenek által megszállt Manhattan bejárása miatt érdemes feltelepíteni a játékot. Jó néha egy kis turistáskodás gépfegyverrel.