Letöltendő

A Lenovo ThinkPad Edge szériája a kispénzűek ThinkPadje. Az idehaza az év elején bemutatkozott modellek közül egy 13 hüvelykes példányt próbáltam ki. A sorozatban e mellett 14, 15,6 és 11 hüvelykes változatok kaphatók még, leginkább viszont a 13-asra voltam kíváncsi. Ez a méretosztály ugyanis a tökéletes hordozható munkagép: már elég kicsi és könnyű ahhoz, hogy ne legyen kényelmetlen bárhová magunkkal vinni, a kijelzője és a billentyűzete viszont elég nagy a kényelmes munkához, mivel nem sokkal kisebb a rendes laptop-méretnél.

A Lenovo ultrahordozható modelljének olcsóbb, AMD Athlon Neo X2-es processzorral felszerelt változata ráadásul a legolcsóbb a kategóriájában: egyetlen más gyártónál sem kapunk 140 ezer forint alatti áron ilyen méretű gépet. Én a drágább, Intel Core i3-mal szerelt változatot kaptam meg a gyártótól tesztre, ezért már 220 ezer forint körüli összeget kell fizetni. (A modelleket egységesen 4 gigabájt rammal és 320 gigabájtos winchesterrel szerelik.)
A teljesítménykülönbség leginkább a multimédiás képességek terén látványos. Az athlonos gépet a CNet tesztjei alapján már a HD-videolejátszás is megizzasztja, míg az inteles változaton ez nem probléma. Ennek ellenére, ha csak netezésre, munkára kell a masina, mi az olcsóbb ár miatt az AMD-s modellt választanám.

Az ThinkPad Edge ugyanis elsősorban mobil munkaeszköz. A gép fő erőssége nem a teljesítményében rejlik, hanem abban, hogy a „nagy” ThinkPadekhez hasonlóan masszív a kialakítású, kényelmesen használható gép hosszú üzemidővel. Persze már a külsejéről is lerí, hogy valahol félúton van a komoly üzleti notebookok és a hobbigépek között.

A gép fedlapja fényes, színes műanyag, ami nem túl karcálló, ezért óvni kell a hurcolkodás során, a belső burkolatai, billentyűzete pedig matt, kicsit kellemetlen tapintású, de kemény műanyag. A design legkellemetlenebb eleme a gép peremén körbefutó, fémet utánzó szürke műanyagcsík, és furcsán hat a rideg műanyagba ágyazott, világító piros leddel (az i-n a pont) dekorált ThinkPad logó is.

A burkolat viszont masszív, és a gép összeszerelési minősége is nagyon jó, és ez benne a lényeg, nem annyira a külső – az olcsó hatású dekorálástól akár el is tekinthettek volna a tervezők. A gép billentyűzete nagy térközös, úgynevezett sziget-billentyűzet, ami cseppálló és nagyon kényelmes használni. Apróság, de sokat számít, és jól kihasználható ötlet, hogy az Fn-billentyűvel a funkciógombok eredeti funkciója érhető el, alapértelmezésként a laptopos funkciókhoz társított parancsokat hajtják végre, például szabályozzák a hangerőt, a kijelző fényerejét vagy kapcsolják ki-be a wifit.

Nagyon kényelmesnek találtam a felfelé gomb mellé helyezett Page Up-Page Down gombokat is, amelyek így mindig kézre estek. Ennél több egyedi vonása nincs is a billentyűzetnek, az egérpótló vezérlőeszközöknek viszont van. Nem csak hagyományos trackpad, hanem a ThinkPadeken megszokott TrackPoint, vagyis pöcökegér is megtalálható a hozzá tartozó gombokkal együtt.

A trackpad egyébként multitouch-os, két ujjal lehet benne ablakot görgetni, és nagyítani is a szövegoldalakat, az érzékenysége viszont nem a legjobb. Nekem rendszeresen produkálta azt a jelenséget, hogy késve, vagy kihagyással reagált az érintésre a felülete, miközben a TrackPoint, amit kevésbé tudtam kihasználni, mindig hibátlanul működött, ennek minden rezdülésére azonnal mozdult a pointer. Pedig a trackpad már csak a méretéből adódóan sem lenne rossz: elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen használni.

A 13 hüvelykes méretosztályban nem ritkaság, hogy a gépben nincs optikai meghajtó, így a ThinkPad Edge-ben sincs. Van rajta viszont 3 USB-csatlakozó (ebből az egyik eSATA-USB hibrid), és HDMI-kimenet is, ami főleg akkor jön jól, ha az ember egy kis otthoni filmnézésre fogná be a gépet. Ennek megfelelően az üzleti modellekről rendszerint hiányzik is. Az Edge azonban még az i3-as kiszerelésben sem elég erős ahhoz, hogy szaggatás nélkül dolgozzon a lapostévére HDMI-n keresztül kiterjesztett monitorral.

A ThinkPad Edge-ből sajnos az erősebb, 1,33 gigahertzes i3-as processzorral felszerelt változat sem elég erős ahhoz, hogy játékokat futtassunk rajta. Hatcellás akkumulátorának köszönhetően viszont remekül bírja a munkát: filmnézéssel is ki lehet hozni belőle több mint 2,5, vegyes használat mellett (netezés, szövegszerkesztés) akár 4 óra körüli üzemidőt is. Teljes takarékosság, vagyis lesötétített kijelző és visszafogott teljesítmény mellett a gép elvileg 5 órát bír ki. Ha megizzasztottam a processzort, akkor sem melegedett jelentősen, a hűtése pedig kimondottan halk.

A kicsit rideg külsejű, de kényelmesen kezelhető és hordozható modell azonban remek választás lehet diákoknak, programozóknak; a gyártó szándékai szerint pedig small business, vagyis kisvállalkozásoknak szánt takarékos megoldás ez a típus. Minden feladatra nem jó, de arra, amire kitalálták, remek.